Miért írja itt mindenki, hogy nem való annak gyerek, aki nem marad otthon vele, nem szoptatja, és a munkája is (! ) fontos neki?

Szerintem ez viszonylag egyszerű. Azért mondják ezt, mert azzal, hogy gyereket vállalsz, azt vállalod, hogy megteszel érte mindent, mert ő a tiéd, rád van utalva, és alapból a legjobbat akarod neki (legalábbis azt kellene). Ha már úgy kezded, hogy jobban érdekel a munkád, meg sem próbálod szoptatni, lepasszolod hétvégére, akkor másokban joggal merülhet fel az, hogy mégis mire kellett neked a gyerek. Mert aki nem tudja, hogy ez bizony sok lemondással jár, az nem készült fel rá, csak látta a szomszédnál, hogy milyen aranyos egy bébi, és jó lesz neki is egy.

Ez persze most kisarkított példa, de felmerül az emberekben. És mondom én ezt úgy, hogy én sem tudtam sokáig szoptatni, de legalább megpróbáltam, és úgy hogy én is bölcsibe adom a fiam, mert szerintem sokkal jobban élvezi, hogy más gyerekekkel játszik, mint azt, hogy itthon kuporgunk kettesben.

Ez elején mi máson tudod "lemérni" a szeretetet, mint azon, hogy mire vagy hajlandó a saját gyerekedért?

Ettől függetlenül vannak helyzetek, amikor nem jönnek össze úgy a dolgok, ahogy akartad, vagy szükséghelyzet van. Ha valaki azért megy vissza dolgozni, mert szükségük van a pénzre, attól nem szereti kevésbé a gyerekét, és emiatt nem kell gyerektelennek maradnia.

Szóval sok tényezőből áll ez, sokan ítélkeznek a tények ismerete nélkül. Egyszerűbb lenne, ha mindenki a saját dolgával foglalkozna.