Vannak olyan "elkeseredett"szülők, akiknek nincs társaságuk?

szerintem ez ilyen kisgyermekes betegség. + a tél.

Mindenki otthon depizik.

Már én is úgy érzem néha megkattyanok. de a bölcsit sem szeretném. Hátha jön már a jó idő. addig is itt a net.

Sajnos velem is ez a helyzet. Anyukámék 160km-re laknak tőlünk. Terhesség kezdetétől itthon voltam, ráadásul veszélyeztetett, nem is igen tudtam menni sehová. Mióta megszületett a fiam, minden perc csodálatos, de kezdek én is begubózni teljesen, akik barátok voltak nem keresnek minket, anyukámmal szoktam skype-n beszélgetni esténként, de az nem ugyanolyan. Már ott tartok, hogy a mosogatószivaccsal is elbeszélgetek, csak ne legyen csend. Napi egyszer sétálunk át a mamához, de ő is messze van, jó kis napi séta, de ilyen hidegben kedvem nincs kidugni az orrom. Nálunk sincs baba-mama foglalkozás, ahol van oda autóval kéne menni, de hát nem szívesen megyek autóval ilyen benzin árak mellett.

Ja azt elfelejtettem, hogy apa dolgozik, késő este ér haza és hajnalban már megy is :( kamionozik :( hétvégén van itthon, amikor végre nem egyedül vagyunk a babával.

Szia!

Sajnos én is így vagyok,az én anyukám és tesóm is 160km-re lakik.Én úgy jártam volt itt vidéken ahol lakom egy barátnőm,de miután a kórházból hazaérkezvén nem hívtam fel,megsértődött,így elvesztettem akivel barátkozhatnék,illetőleg erre fele is zárkózottak az anyukák.