Szerintetek miert van az, hogy en nem erzem azt, amit a legtöbb anya ir, hogy minden nehezseg ellenere imadnak anyak lenni, hanem azt erzem helyette, hogy nekem ez egyszerüen nem megy, nincs hozza idegrendszerem`?

Nekem "a kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond"-ot anyukám arra mondta mindig, hogy anyagilag a nagyobb gyerek iskoláztatása, kajáltatása, segítése jobban megterhelő.

De alapvetően ő is azt mondja mindig, hogy olyan jó, hogy ilyen szépen felnőttünk, mennyivel könnyebb így most már. Tehát sokkal egyszerűbb elmagyarázni valamit egy nagyobb gyereknek, mint egy babának...

Számomra egyelőre sokkal jobb, ahogy nő, és már megért engem, én meg őt.

Babaként csudacuki arcocskája volt, nézett rám ártatlanul, aztán ordított-sírt, én meg csak néztem, hogy miiii??? De aranyos vagy, viszont nem értelek, help me!!! Most meg elmondja mi baja, megbeszéljük és hurrá. :)

Lehet a tini korszakban megint nem lesz egyszerű, és ilyenkor előjön majd a nagy gyerek, nagy gond szlogen, de azt hiszem számomra a babakorszak túlélése kulcskérdés volt. Hiszem, hogy ennél csak jobb lehet. Legalábbis így akarok ehhez állni.

http://www.gyakorikerdesek.hu/gyerekvallalas-neveles__babak_..

Ezt is te kérdezted?

Én is éreztem már hasonlóképpen, mint te. Utálta az öltözést, a sapkát, a pelenkázást a babakocsit, azt ha egyedül maradt, nem tudott egyedül soha elaludni(a mai napig sem). Aztán ahogyan telik az idő, ráébredsz hogy mindennek oka van.

Szegénykém nem azért üvöltött szinte megállás nélkül egy hónapon át, mert engem akart bosszantani, hanem mert annyira hasfájós volt.

Majd elkezdődött a fogzás időszaka, ami még nem zárult le ma sem. Ez is maga volt a katasztrófa: állandó nyálzás, vörös, bedagadt íny, nyűgösség, agresszív viselkedés.

Következtek a nagyobb mozgásfejlődések, ezek is nagyon zavaróak voltak számára, mindent később kezdett el csinálni mint a környékbeli vele egyidős babák.

Hiába próbáltam ki mindenféle módszert az altatásra, képes volt hányásig ordítani magát. Nappal alig aludt valamit. Nekem senki se mondja, hogy szoktatás kérdése, hogy maga elalszik vagy sem a baba, nem igaz! Van aki képtelen rá.

A babakocsitól az első perctől kezdve undorodott ezért még sétálni sem szerettem vele.

Majd ráakadtam a homeopátiára, ami segített a fogzáson.

Megbarátkoztam a gondolattal, hogy neki segíteni kell abban, hogy ellazuljon és el tudjon aludni.

Idő kellett neki, még megkedveli a kocsizgatást, addig hordoztam.

Ma 20 hónapos, tündéri, cserfes, de emellett érzékeny kislány, aki még a mai napig fogja a kezem és húz, hogy menjek vele játszani, mert igényli a közelségemet.

Abban az időszakban, amikor rengeteg problémánk volt én is érzetem néha úgy, hogy nem is annyira jó anyának lenni, de mostmár tudom az idő mindent megold. Türelem, türelem, türelem!

Mi befejeztük félév előtt a szoptatást, szükségem volt a pihenésre, a fiamnak pedig táplálóbb ételekre és nagyon sok problémánk eltűnt a szoptatás végével.

Nem kel fel éjjel, nem kér cicit, rá tudom hagyni az apjára én is kipihent vagyok, a fiam is, jó evő és jó alvó lett. Most kezdek el egy második egyetemet, mert már azt érzem, hogy felvettünk egy olyan rendszert, amiben a picur is tud nélkülem is játszani, enni és alváshoz sincs rám szüksége, tudok tanulni éjjel majd. A hajtépés, öltözni nem akarás stb. nálunk is megvan, de 12 órát alszik éjjel, 8-kor van a reggeli és kipihenten sokkal de ezerszer sokkal jobban elviselhető a babapróbálkozás, babaműsor és ahogy nyugodt is lettem, azóta ő is nem is tudom, hogy hetente sír-e kétszer valamiért. Nem szoktak ilyeneket írni tanácsnak, de nekünk ez átfordította az egészet jó irányba.