Volt már olyan, hogy amikor elszakadt a cérna úgy viselkedtetek vagy olyan dolgot tettetek, amire nem vagytok büszkék?

Nálam ma szakadt el. Már tegnap sem volt könnyű, de úgy volt, hogy ma itthon lesz a párom, így gondoltam majd kimozdulok 1-2 órára. Nem így alakult, nagyon csalódott voltam/vagyok, ezen is felhúztam magam. Csináltam a tízórait, de a répa nem puhult meg, az alma savanyú, a gyerek üvölt. Ok, elővettem az üveges bébiételt, akkor együnk. Pár kanál és újra ordít, kalimpál a játékával, üti ki a kezemből a kanalat. Kivettem a kézéből elég ingerülten, persze, hogy ordít szegénykém. Megnyugtattam, eszünk tovább, fújja ki, nyöszörög, alig evett. Na itt szakadt el a cérna, átmentem a másik szobába, kitéptem a hajamból a csatot, a földre vetettem magam és őrjöngtem teljes erőmből. Az izmaim és a fejem is belefájdult. Alig ismertem magamra, soha nem gondoltam volna, hogy ennyire ki tudok borulni és ilyen szinten őrjöngjek. Baromira szégyenlem, de ez van. Utána visszamentem és énekeltem neki, megnevetettem, szóval minden megy tovább, de még saját magamtól is megijedtem...