Létezik hogy valaki túlzás nélkül nem boldogul egyedül a babával?

Nekem két gyerekem van. Az első evéstől evésig aludt. Több fogásos ebédeket főztem, takarítottam, könyveket olvastam, stb.

DE a második babám születésétől 5 hónapos koráig éjjel-nappal sikítva sírt! Nem lehetett letenni, legalábbis én nem tettem le sírni, mert legalább próbáltam megnyugtatni. Főzni, mosni, takarítani, bármit csak úgy tudtam, hogyha a férjem otthon volt. Szegény babám tejcukorérzékeny, szörnyű fájdalmai voltak, aztán talán hozzá is szokott. Talán 2-3 órát aludt a 24-ből a kiságyban és talán még 3-4-et, ha a mellkasomon alhatott, ami alatt szintén nem lehet semmit csinálni. Teljesen kivoltam a kimerültségtől és a tehetetlenségtől. El sem tudod képzelni, milyen napi 16-18 órában gyereksírást hallgatni! Szóval, kell a segítség...

Viszont, van aki normál gyerekkel is eljátsza, hogy nem bír semmit csinálni. A sógornőm is kb. 1 éves koráig nem volt kettesben a gyerekével! Takarítónője volt és az ételt is hozatta! Pedig semmi gáz nem volt a kicsivel. Ez már szerintem is beteges.