Egyik kicsi, másik pici. Hogy csináljátok, hogy nem szakadtok szét?

Ez sajnos egy ilyen időszak. Én szinte a túlélésért küzdöttem már, teljesen kiborultam. Ráadásul amikor a nagyobbnak elkezdődött a dackorszaka akkor azt hittem, hogy diliházba jutok. Nálunk a megnyugvást az hozta végül, hogy a gyerekek közösségbe kerültek, a kicsi bölcsibe, a nagyobb kiscsoportba. Ez rendszert vitt még a hétvégéinkbe is, mert jobban elfogadták az egyszerre déli pihenőt, rászoktak a pakolásra. Vettem játéktárolókat amit felcímkéztem, nagyon szépen megtanulták, hogy maguk után este elpakolják a játékaikat. Ahogy nőttek rájuk lehetett bízni a terítést is, étkezés után hogy kivigyék a tányérjaikat, poharakat.

Kicsit csökkentette a lelkiismeret-furdalásomat, hogy nem tudok velük kreatívkodni, mert az oviban-bölcsiben sokkal szakszerűbben foglalkoztak velük, olyan mondókákat is tanultak, amiket én nem is ismertem. Így nekem estére maradt a mesélés, puszilgatás az állandó hiszti helyett, hogy melyikkel mit csináljak, ami a nagyot érdekli az a kicsit nem, vagy tönkreteszi, ha a kicsivel foglalkoznék a nagynak épp más baja van, vagy én bénáztam mert nem úgy sikerültek ahogy szerettem volna.

Szia! Nálunk másfél év a korkülönbség. Hogy hogy bírom? Hát kávéval és energia itallal, na meg Magneb6-al. Vannak jobb és rosszabb napok. Ha a 2 évesemnek jó napja van akkor minden szuper, akkor én is türelmesebb és nyugisabb vagyok, akkor jobban ráérek tenni-venni a lakásban-udvaron. A kicsi nyugis, bár ő is kezd mocorogni, hamar megunja a pihenő székben való ücsörgést, így most miatta nehezebb már egy kicsit.

A fiamat amúgy is ahhoz szoktattam, hogy legyen el egyedül is, soha nem lestem állandóan a kívánságait, nem ücsörögtem vele egész nap a szobában játszva.

Néha elszakad a cérna és akkor a gyerekekkel együtt visítok, sírok, de 1-2 nap és újra jó minden. A férjem 5kor jár haza, segít amiben csak tud, de néha úgy vagyok vele bárcsak eljárna hetelni, akkor nem kellene annyit pakolásznom utána, na meg minden nap főzni neki. (inkább eszem hideget, a gyerkőcnek meg főznék egyszerű kajákat)

Hiába pakolok és takarítok minden nap, mégis úszik sokszor a háztartás de arra mindig figyelek hogy a központi részek tiszták és rendezettek legyenek, ha esetleg betoppanna valaki. (előszoba-nappali mindig rendben van, a szobáink kupisabbak néha leginkább a gyerekjátékok és ruhák miatt)

Tudom miről beszélsz, másról sem szól a napom, hogy felváltva tisztába rakom őket és etetem őket, öltöztetek, cipelek, büfiztetek. Aztán egyik megy aludni-másik megy aludni, játszom egyikkel majd a másikkal majd közösen, közben mosogatni, bekapni pár falatot, főzni estére stb... hát ki is merülök a nap végére.