Két gyerek mellett (a kisebbik 5 hónapos, a nagyobbik 3 éves sajátos nevelési igényű) elvárható, hogy nagy húsvéti vendéglátást csapjak?

Ha amúgy se kedveled őket, miért számít, ha megsértődnek? Sértődjenek, addig se kell beszélned velük. VAgy milyen kimenetele lehet, mitől tartasz?

Nem értem az egész szituációt. Általad nem kedvelt embereknek akarsz megfelelni, miért?

Párod szülei, és?

Felnőtt emberek vagytok. Ha ők visszaélnek a te gyengeségeddel (nem mersz konfrontálódni), akkor ne lepődj meg, ha a továbbiakban még durvábbak lesznek az ilyen szituációk.

Udvariasan de határozottan utasítsd vissza (amúgy a férjednek is megmondhatod, hogy vagy szabadnapot vesz ki és felesben csináljátok, vagy beszéljen a szüleivel). Ha nem állsz ki magadért, akkor ők vérszemet kapnak és egyre követelőzőbbek lesznek.

Kész vagyok! :D Nekünk ugyan az az anyósunk :D lélekben legalabbis. Na nalunk is evi ket latogatas van max egy órat maradnak de akkor el kell jatszani a szeretetteljes családot. Es persze annyira szeretik az unokát ha ha 20 percre laknak....

Ha csak magamat nezem akkor en bizony őszinte lennek a helyedben, de a ferjre való tekintettel ugye nem lehet mert akkor te leszel a rossz sajnos...

Elvárható-e? Ki által?

NEM kell plusz terheket a nyakadba venni, a te életed, a te otthonod, a te családod. Mondd meg, hogy szívesen látod őket, de a kisgyerekek miatt beszéljétek meg, hogy ki, mit hoz. Mondjuk, anyósod a főételt, a sógorod a desszertet, te pedig elkészíted a köretet, desszert pedig cukrászdából. Passz.

Teljesen megértelek. Az én nagyobbik gyerekem (5 éves lány) is autista, és nem egyszerű mellette csilli-villi-re varázsolni a házat, + nagy ünnepi menüt készíteni. Pedig ő még csak nem is hiperaktív. Szerencsére anyósom nem is tukmálja magát ránk. De ha ilyen lenne, megmondanám neki, hogy nincs energiám a gyerekek mellett körülugrálni.

Te is ülj le, hogy milyen fáradt vagy, neked milyen nehéz stb. Sajnáltasd magad te is, hátha észbe kap kicsit.