Öszintén, újra tudnád éleszteni a babádat, ha pl jelezne a légzésfigyelö?

A folyamatot magát gyakoroltam, elvégeztem egy rövid tanfolyamot, miután rájöttem, hogy a Kresz-es elsősegély semmit nem ér.

A babát elsősorban nem újraéleszteni kell tudni, hanem minél előbb megkezdeni a lélegeztetést és a kompressziót és addig folytatni, amíg a mentő ki nem ér, ez növeli az újraélesztés sikerességének esélyét, mert kevés olyan eset, amikor önmagában a szülők meg tudják oldani. Bonyolult folyamat, ami nem úgy működik, mint a filmekben, sokszor nagyon hosszas, felnőttnél akár 40 perc vagy több is lehet.

Kötelezővé tenném, hogy még a szülés után a kórházban egy alap elsősegély felkészítést tartsanak az anyukáknak, mielőtt kiadják az elbocsátót.

Nálunk a családban 2 gyereknél is életet mentett a légzésfigyelő. Mindkettő időre érkezett baba volt, egészséges, azóta sem volt semmilyen ilyen irányú betegségük, így nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy csak betegség esetén vagy koraszülötteknél indokolt használni.

Másrészt a sípoló hang a gyereket kevésbé súlyos esetben felriasztja, így nem tudhatod, hogy tévesen riasztott-e be vagy indokolt volt. Olyanról is hallottam, hogy a szülők panaszkodtak, hogy rossz a gép, folyamatosan beriaszt, majd orvos ismerős tanácsára a gyereket befektették egy éjszakára kivizsgálásra, ahol kiderült, hogy rendszeresen nem vesz hosszú ideig levegőt.

Nagyon hasznos eszköz a légzés figyelő.

Ha ketten vagytok, akkor egyszerű a dolog, az egyik újraéleszt, a másik mentőt hív.

Ha egyedül, nos az a gáz. Megbízol-e annyira magadban, hogy élesztesz, vagy úgy érzed, minél hamarabb mentőt hívni kell, ahol másodpercek is számítanak.

Őszinte leszek, újraélesztést, elvileg szinte mindenkinek tudnia kéne. AKinek van jogsija, még inkább.

Én végeztem OKJ-ás gyógymasszőrit, ott kicsit jobban tanultuk, de tuti beparáznék, ha szükség lenne rá.

12-essel egyetérek

(és elsősorban stabilizálni kell tudni, míg a mentők kiérnek)

én alapból a légzésfigyelő megvásárlása mellett, mentem a tanfolyamra is, ahol nagyon sok bajra emondták a teendőket.

ahogy a légzéskimaradásra, úgy a fulladásos betegségekről is szó esett(pl félrenyelés, krupp, asztma, stb)mert rettentő sok példa van ahol derült égből halt meg a gyermek(pl kis hőemekedés, oviból haza vitették, köhögős lett, a házidoki azt mondta vigyék friss levegőre, azután egyszer csak már nem köhög, nem kap levegőt és meghalt.

de szó volt a lázról, annak megoldásairól, égési sérülésekről, stb.

a jegyzeteim mindig kéznél voltak nyitva a bölcsőhalálos résznél, mert folyamatosan elfelejtem, hány nyomás, hány befújás, mennyi idő légzés figyelés a kettő után, vagy előtt.

Anyukám mesélte, hogy bátyám kiságya mellett vasalt. Hallgatta, ahogy szuszog, aztán egyszercsak túl nagy volt a csend. Felkapta a bátyámat, aki nem reagált. Anyukám sikoltozva hívta nagymamámat, hogy baj van. Na, a hangzavartól magához tért szerencsére. Utána anyukám hónapokig alig aludt, a teje is elment az idegességtől.

A férjem mesélte nekem, hogy néha álmomban nem veszek sokáig levegőt (könnyű rájönni, mert az orrpolipoktól fujtatok-horkolok) utána meg úgy veszek levegőt, mintha a víz alól jönnék fel.

Na a lényeg, hogy az elmélet megvan, sőt, egy játékbabán gyakoroltam is. Remélem soha nem kell megtudnom, hogy élesben megy-e.