Egyre inkább úgy érzem, nem tudok megbírkózni az anyasággal, akik sokat vannak kettesben a babával, hogy oldják meg?

Szia!

Az én párom minden nap éjszakás, tehát nappal alszik, éjszaka nincs itthon. Amikor ekkora volt a babám ugyan ezt éreztem! A lakás úszott, engem az éhen halás kerülgetett stb... Az én babám csak nem kedvelte ha leteszem, ezen kívül nem volt semmi baja, de fél kézbe a picivel... Viszont én is azt tudom mondani, hogy tarts ki még egy picit! Rajtam a szervezés sem segített! Olyan másfél hónapos korától 10-15 percet el volt az autós ülésben és ekkor elkezdődött magától szerveződni a napirendünk, majd hétről hétre javult. Most öt hónapos. Valamelyik nap kitakarítottuk az egész lakást, sőt a teknőst is! Nagyon büszkék voltunk magunkra! :0) Nyugodj meg mindent pont olyan jól csinálsz, mint egy, egy hónapos baba anyukája! Rájössz mindenre ne aggódj!

ui: Amikor szopi után is sírt és hoztam egy másik anyukától anyatejet, hogy ne tápszer legyen és megkínáltam. Próba képpen. Nekünk bevált. Kevés volt a tejem...

Szia!

Nagyon együtt érzek veled,mert én is ezen mentem keresztül. Annyi különbség volt, hogy a babám tápis, így az etetés közötti időben még a cumit is mosni, sterilizálni kellett. Megmondom őszíntén az a 3 hónap volt a legszörnyűbb az életemben. Hasfájós is volt mellette, ami a folyamatos üvöltést vonzotta magával. Próbáltam napirendet teremteni az életünkbe, de ez igen csak nagyon nehéz volt. Örültem ha elaludtt,mert akkor legalább nem sírt. Magamon is észe vettem,hogy ingerültebb vagyok. Csak az segíthet egy kicsit,ha valaki segít legalább pár órát hetente. Addig te aludj és pihenj! Máshogy fogsz te is hozzá állni a dolgokhoz,ha egy kicsit pihentebb vagy. Kitartást a továbbiakhoz! Mi most 6 hónaposak vagyunk, már van "rendszer" a minden napjainkban, vége a hasfájásnak és könnyebbek a minden napok. Gondolj arra,hogy már "csak" pár hónap és könnyebb lesz.

Én is csak csatlakozni tudok az előttem szólókhoz. Nekem se volt itthon a férjem a kanyarba se sajnos (ez azóta se változott) és az első 2 és fél 3 hónap volt egy iszonyat, nem szivesen gondolok rá vissza, sajnos nekem is hasfájós volt a fiam, anyatejes. Sokat küzdöttünk a szopival is.

Én megmondom őszintén azt csináltam (mivel nekünk se rokonunk nincsen, a barátaink meg messze vannak) hogy 3 hónapig rendeltem a kaját egy ételfutártól, és arra legalább már nem volt gondom, tudtam enni (mert az a tej miatt muszáj, ha nem tudsz rendesen enni (és itt most főtt ételre gondolok nem arra hogy nagy kalória tartalmú valamiket egyél) akkor még kevesebb lesz a tejed.

Én 3 hóig hagytam "szaladni" a lakást, mert nem ér annyit,látogató úgyse jött, ami nagyon muszáj volt a baba miatt azt megcsináltam és kész.

Az esték pedig mindig is nyűgösebbek sajnos, szóval akkor tud az ember rendesen kiborulni..

Nekünk az idő segített, illetve a hordozókendő amibe belenyomattam a gyermeket :) mikor már folyamatosan magából kikelve üvöltött, és úgy próbáltam pár dolgot intézni, mozgás közben legalább csöndbe volt.

3 hós korától pedig tényleg megváltozott minden, onnantól egy kis angyal lett.

(most 2 éves időközben kiderült hogy refluxa volt valószínűleg már csecsemőként is csak mindenki a hasfájásra fogta a sok sírást.) Ha neked is bukósabb a babád esetleg felvethetnéd a gyerekdokinak.

Olyankor írnak fel ilyen sűrítőt és nem jön vissza neki a kajcsi.

Lehet az is a baja a tiednek is hogy marja a nyelőcsövét a gyomorsav.