A férjem minden vágya egy baba, most úgy néz ki, összejött. Ti mit tennétek? Mi van, ha nem leszek jó anya?

Én eddig amellett voltam, hogy nem akarok gyereket és úgy gondoltam, hogy a férjem is... Mármint mennyire lehet felnőtt egy olyan férfi, akinek az egyik kedvenc "hobbija" a gyorshajtási bírságok gyűjtése? Vagy nem iszik 1 napig, mert nem olyan márkájú ásványvíz van itthon, amit ő szeret?

Egyszerűen képtelen vagyok elképzelni magam az anyaszerepben. Mármint könyörgöm, egy teknősre képtelen vagyok figyelni, nemhogy egy babára. Az egyik barátnőmnek nemrég lett kisbabája és ha felemelem, akkor sem azt gondolom, hogy "jaj, milyen édes", hanem az kattog a fejemben, hogy nehogy leejtsem, vagy ne akkor legyen valami baja, amikor az én kezemben van.

Ő (a babás barátnőm) is mondja, hogy ettől nem változik akkorát az életem, nem lett ettől ő sem háziasszony, vagy bármi ilyesmi, ugyanúgy nő maradt és megvannak a régi programjai, nem hanyagolják el a párjával a régi hobbijaikat, ismerőseiket, szervezés kérdése az egész.

Oké, eddig értem. De mi van akkor, ha a baba 3 hónapos korában jövök rá, hogy nem vagyok anyának való?!