Rossz anya lennék?

Nem veled van a baj, mindenkinek nehéz, főleg ennyire az elején. Kisbaba és kisbaba közt óriási különbség van, az egyik nyugodt, sokat alszik, békés, a másik nem annyira. Ne hibáztasd magad. Csodálom, hogy nem hallottál a nehézségekről, és nem meséltek neked rémtörténeteket, biztos óvni akartak, de a lényeg, hogy ezek senkinek nem könnyűek.

Kérlek, beszélj valakivel, szakemberrel az érzéseidről, kétségeidről. Védőnő, gyerekorvos. Nem csak jó tanácsot, de lelki támaszt is kerítenek.

Semmiképpen nem vagy rossz anya, hiszen törődsz a babáddal, aggódsz érte, szeretnéd, hogy jobb legyen neki. A rossz anya az, aki nem foglalkozik a babájával, bántja, elhanyagolja.

Az első hónap tényleg nagyon nehéz, persze van néhány szerencsés anyuka nyugodt babával, de a többség ugyanúgy megvívja a "harcait", mire egymásra hangolódnak a babával. Amiatt se gyötörd magad, hogy egyelőre nem érzed a földöntúli boldogságot - ez egy stresszes, aggodalmakkal teli időszak, ami szerintem eleve beárnyékolja a felhőtlen boldogságot. Azért biztos vannak pillanatok, amikor csak nézed és gyönyörködsz benne, amikor örömet okoz, hogy táplálhatod, öltöztetheted, pelenkázhatod, stb... Amíg vannak örömteli pillanatok, és amíg, ahogy te is írod, "imádod" a babádat, addig szerintem ne aggódj, ha túljuttok ezen az első időszakon, sokkal jobb lesz.

Néhány hét múlva sok erőt fog adni, amikor már a szemedbe néz és rádmosolyog. :))

Nekem az jött be, hogy evés után egy órával adtam neki újra enni ilyenkor. Elfáradt az evésben és kidőlt végül. Sokszor bejött, de a büfiztetés és hasaltatás/hason altatás összekapcsolva ezzel.

Amúgy minden korszaka a gyerekeknek nehéz valamiért a szülőnek. Ez ilyen, de egyik sem tart örökké. Az enyémek most kezdték ölni egymást pl. előtte a földhöz tapadt, ha nyűgös volt a nagyobb és haza kellett jönni bárhol is voltunk, előtte nem akart enni, előtte jött a foga és olyan is volt, amit te írsz. Nincs ezzel baj, de bele kell törődni hogy ez ezzel jár és megoldást keresni mellette.

nem vagy rossz anya, ha az lennél, nem vetted volna a fáradtságot hogy utána kérdezz.

más részről lehet hogy hasfájós, és ha az, akkor sajnos csak az idő fogja megoldani a kérdést, persze lehet enyhíteni az olyan dolgokkal mint a hosszas büfiztetés, a pocak masszázs, a hason-altatás, a különböző pocak cseppek.

harmadrészt szerintem ott rontod el hogy görcsösen altatni próbálod egész nap, amiben ő tulajdonképpen nem fárad el sőt gondolom roppant kellemes neki ciciről kézbe, kézből cicire, ciciből és kézből ágyba majd onnan megint anyához vándorolni. Nem jó. Fáraszd le, hagyd a fenébe az altatást. Ugyan egy hónapos, túl sok mindent nem lehet vele csinálni, de nyugodtan énekelhetsz, mondókázhatsz neki, próbálhatod lekötni a "figyelmét" a tekintetét...megfürdetheted akár egy nap kétszer is (akár csak tiszta vízben), és nyugodtan viheted ki sétálni, ebben az időben akár napi kétszer háromszor fél-egy órára....a levegőn fáradnak a legjobban.