Túlságosan féltem a babámat. Hogyan küzdhetném le?

Hát az ilyeneken az szokott leginkább segíteni idővel, ha jársz hasonló korú gyerekes helyekre. Nyilván nem 1-2 hónapos korában gondoltam, de ha már majd ki tudsz mozdulni vele és találkozni, látni más babákat anyukákat, akkor te is sokal lazábban állsz majd az egészhez.

AMúgy én csak azt tudom példának most erre mondani, hogy nekünk most született meg a kistesó, a nagyfiam (1,5 éves) azonnal hozzávágott egy könyvet, r pár hétre egy elemlámpát és pár kisautót is. A picit csak a kiságyban tudom tartani, hasalva tud csak büfizni, mert hiába tartom, rázom (ha a nagy engedi is) órán át sem jön ki, csak hason, aztán persze maga alá bukik és bele is orrol. Meghallom, kiszedem alóla a pelust, kicserélem és most szembesültem vele, hogy ELTELT 3 HÓNAP az első fejbeverése óta. Óvom, védem, de közben döbbenet is, hogy mennyi mindent kibírnak - amit a nagyobbtól el kell szenvednie. Türelmes, nyugis, jó alvó baba amúgy és csak ámulok, mennyire nem is "annyira" törékenyek, mint azt az első fiamnál gondoltam ameddig nem esett-kelt :)

Szóval idő és idő és arra kell gondolni, hogy több milliárd baba túléli a babakort, ha vigyáznak rá, te pedig vigyázol.

nem kell leküzdeni, a lehtöbb anya ilyen, mert a hormonok/természet teszi, hogy anyaoroszlán legyen, hogy könnyebben hangolódjanak egymásra a babáva és kialakulhasson a szeretet is, mint kötelék.

magától kopik majd.

Az én gyerekem közel 2 éves és még mindig féltem mindentől.

Játszótéren mindig mondogatom magamnak, hogy "kell a kosz, kell a kosz". :)