Tényleg olyan rossz dolog anyának lenni, mint amit ezen az oldalon látok? Ti megbántátok?

Van, aki megszívja és nagyon hasfájós, sokat sírós, egész nap nemalvós babája van, de én azt veszem észre, hogy azért ők vannak kevesebben. A legtöbb baba azért nagyon sokat alszik, olyankor az nem tud aludni, aki nem akar.

Nekem még csak 3 hónapos a babám, úgyhogy nagy tapasztalatom nincs a későbbiek terén, és biztos nehezebb lesz mikor már jár, szalad, később rosszalkodik, szemtelenkedik, de egyelőre azt tudom mondani, hogy fele olyan nehéz sincs az anyaság, mint ahogy azt mindenki mondta. Egész terhességem alatt azt hallgattam, hogy aludjak sokat, mert később nem fogok... Na, az én fiam kb 2-3 hetes kora óta átalussza az éjszakát, reggel felkel enni és alszik és tovább, sokszor én is alszom vele együtt 10-11ig. Aztaa, milyen szar nekem :D Mikor ébrn van is nyugodt, bármit tudok mellette csinálni és a nap további részében is többször alsizk, mikor nyugodtan megcsináloma házimunkát. Én speciel sokkal sokkal fáradtabb, kialvatlanabb és stresszesebb voltam, mikor dolgoztam, mint most. Most semmi gondom, elvagyunk itthon, énekelünk, mondókázunk, játszunk, csavargunk, sétálunk nagyon sokat (amikor nincs ilyen kánikula), úgyhogy hidd el, egyáltalán nem midnenkinek rossz. Csak, ahogy írták már, általában az ír ki kérdést vagy panaszkodik, akinek baja van, akinek nincs az meg se szólalhat, mert letámadják, hogy dicsekszik. Én si le leszek most pontozva a sárga földig :D Sajnáltatni meg sokan nagyon tudják magukat a facebookon, de a fele sem igaz...

Mindig vannak hullamok egyszer fent egyszer lenn.amikor epp boldog az ember nagy valoszinu nem a neten log igy ezek az infok ritkábbak, mint amikor pl nincs kinek kiönteni v nem akar mást terhelni es neten kiadja magábol.de pedig gondolhatnák mi rola a vélemény nyilvánosban ilyeneket meglátn hogy egy gyönyörű gyermek mellett azon sir valaki hogy nem tud eleget aludni...

Az intelligensebbek csak a szep es jokat teszik ki es max anonym oldalakon borulnak ki.de attol a másnapjuk lehet hogy épp moka es kacagás.szoval tenyleg nem kell általánositani.

Én anno a legrosszabb forgatókönyvre készültem a gyerekkel kapcsolatban. Kialvatlanság, stb. Mivel a lehető legrosszabbra gondoltam, csupa kellemes meglepetés ért.

Két éves már, talán két olyan alkalom volt, amikor kiborultam, mert egybeesett az, hogy beteg voltam nagyon rossz általános közérzettel, a gyerek meg a dackorszak csúcsán nyűgösködött. De ez két nap, két év alatt.

Ennyi rossz nap, rosszkedv bármilyen élethelyzetben adódik. Munka miatt, magánélet miatt, stb. Szerintem mindenkinél.

Szülés előtt a főnököm többször és jobban ki tudott borítani, mint a gyerek. Mondjuk azóta én is fejlesztettem a "leszarom" és a humoros oldalát fogom meg készségemet, így már a munkahelyemen is kevésbé stresszelek.

Amúgy vannak nagyon karót nyelt emberek. Van egy FB csoport, ahol vicces sztorikat osztanak meg egymással az emberek. Egyszer a gyereknek volt egy vicces párbeszéde az orvossal, ezt leírtam. Néhányan leragadtak ott, hogy mégis hogyan találhatom ezt viccesnek, amikor a gyerek lázas. Igen, lázas, nem ebolás.

Gondolom ez a réteg túlaggódja és túl komoran áll minden olyan helyzethez, amiben van valami negatívum. Arra fókuszálnak, azt nagyítják fel.

Érdekes, én meg mindenhol azt látom, mindenki mennyire happy, pedig egyik véglet sem igaz szerintem. Az anyasàgnak vannak fàrasztó pillanatai és még biztos, hogy lesznek is, még friss anyuka vagyok. Most is majd leragad a szemem, de annàl az érzésnél nem is szeretnék többet, mint a mellettem rugdalózó Kisbabàm jàték közben ràmnéz és mosolyog. Ennél boldogabb nem is lehetnék.

Apàval is tudunk kettesben lenni, a Kisfiunk kiegészítette az életünket.

Szerintem aki nem érzi, hogy mindenàron Babàt szeretne, annak nem lenne szabad vàllalni. Akkor történik az, hogy nyűg a gyereknevelés.

Szóval amikor oda kerültök, hogy ez kérdés lesz, ne higgy senkinek és semmilyen internetes posztnak, csak sajàt és a Párod érzéseiben.

Soha nem panaszkodtam, de olyan alszentnek érzem aki csak azt mondta hogy ez egy gyönyörű dolog. Nagyon sok nehéz napon es ejszakan vagyunk tul. Nagyon kemény, embert próbáló hivatas az anyaság. Kvazi a ferjem tart el minket, egyszer sem vartam el tőle hogy helyettem keljen éjjel. Neki nappal helyt kell allnia. Teljesen kiegyensúlyozott életünk van, imadjuk a gyerekunket. A gyerek egy vidam energiabomba aki minden csinyre kepes, es hihetetlen akaratos.

De van aki ebbe belebetegszik, az arny oldalrol tobb felvilágosítást kene tartani! Ezekre fel kellene keszulni, de senki nem meri kimondani.

Sokan megbánják (kinek nem inge nem veszi...)

viszont valljuk be, jelen társadalmunkban (is) ha bevallja egy nő hogy megbánta, azt reflexből elítélik és elhordják mindennek, talán jogosan talán nem ezt nem az én tisztem eldönteni, szóval nagyon kevés az aki őszintén be is merné vallani, nemhogy az egész világnak de magának sem...

Tapasztalat és némi pszichológiai képzettség mondatja ezt velem, nem csak úgy kipattant a fejemből, maradjunk annyiban hogy "friss" anyukákkal foglalkozom és elég sok dolgot láttam/hallottam már, nagyon sokan megbánják, persze a legtöbben idővel valamennyire beletörődnek, elfogadják a helyzetet vagy akár meg is szeretik, persze vannak olyanok is sokan akik titokban de egy életen át bánják, rosszabb esetben pedig az idő közben felcseperedő gyereket okolják a rá vesztegetett idő és energia miatt!