Van itt olyan, aki be meri vallani, hogy szeret (ett) otthon lenni a kisbabájával?

Én! :D

De nem azért, mert extra jó baba. Hanem nem szeretek dolgozni járni. :D Pedig nem volt rossz munkahelyem, kollégákat is szerettem, pénzt is. De a szabadnapokat még jobban. :D

Sétàlni nem szeretek, az olyan céltalan lõdörgés. Várom h nagyobb legyen, hogy menjünk játszótérre. Sajna barátnõim picit messze laknak ahhoz h együtt sétáljunk.

Nem volt extra hasfájós sem. Csak a nagyon gyakori szoptatàs lefàrasztott. Éjszaka is felkel még(6hós).

Könnyū dolgom van, mert elsõ baba. Nem kell igazodni nagyobb tesóhoz.Nagyon jó férjem van. De már mindent megtudok mellette csinálni. Igaz logisztikázni kell egy cseppet, de nem csak a baba miatt, hanem miattam is. Önzõ vagyok, szeretem ha van magamra idõ. Nem szépészkedésre gondolok, hanem egy jó kàvéra, könyvre...

Nálam részben igaz, amit írtál. Az első másfél év nagyon nehéz volt nekünk. A kisfiam rossz alvó volt, hasfájós, piciként is folyton nézelődött, mindig más helyiségbe kellett vinni, mert elunta magát egy idő után. Aktívan kellett foglalkozni vele, vigyázni rá, mert olyan, mint a villám.

Aztán miután másfél éves lett, kb. fél év után lassan, de javultak a dolgok. 2 éves kora után (pár hónapja töltötte) pedig már átalussza az éjszakát. Ha beteg, akkor ébred csak, ill. egy héten mondjuk 1-2 éjszaka hív, ha pörgős vagy rossz napunk volt éppen. :)

Napközben is pár percig eljátszik egyedül úgy, hogy én a konyhában főzök. (A fél szemem akkor is rajta kell legyen, mert mászik mindenhova és pakol ezerrel.)

Szóval kb. mióta 2 éves lett, azóta szeretek vele itthon lenni.

Miért ne merném leírni? :) Különben sem értem, miért fàj vkinek, hogy nem mindenkinek a gyereke sír folyamatosan.

Az én Babàm nagyon nyugodt, szépen növekszik, nincs különösebb gondunk. Persze nàlunk is vannak nyűgösebb napok.

Az első hét utàn pihenni is tudtunk nap közben is és az éjszakàink is kielégítőek.

Ehhez hozzàtartozik, hogy nincs folyamatosan kézben, 3 órànként eszik és sajàt szobában alszik. Ezeket az alap dolgokat születése óta betartjuk és nincs hasfájás, nincs hiszti, csak mosolygós, boldog Baba :)

Én szerettem dolgozni, jó munkahelyem volt, de most ennél a helyzetnél nincs is nagyobb boldogság, élvezem minden percét. Eszemben sincs visszamenni dolgozni :)