Miért esik rosszul, hogy a gyerekünk az apjára hasonlít?

Figyelj, inkább a férjedre hasonlítson, mint a postásra! :D

És bocsi a viccért, de ezt nem hagyhattam ki.

Nem kell így érezned, ez genetika, amit nem lehet befolyásolni. És ha a férjedre hasonlít, akkor mi van? Biztosan van és lesz majd egy csomó dolog, amiben meg rád fog hasonlítani.

Az mi kisfiunk is tiszta apja, de engem ez egyáltalán nem zavar.:)

Lányom tiszta anyósom, pont úgy néz ki, mint ő a gyerekkori képein. Ránk egyikünkre se hasonlít, meg is szokták jegyezni ismerősök és ismeretlenek, hogy mintha nem is a miénk lenne. Bevallom engem is bántott, nem tehetek róla. Az nem zavarna, ha férjemre hasonlítana, hiszen őt szeretem, de anyóssal nem vagyunk túl jóban.

Ettől függetlenül el kell fogadni, hogy a genetika ilyen, ő a gyereked, egy különálló kis ember és mindegy kire hasonlít. Bár nekem is kisit időbe telt ezen túllépni.

Lehet, hogy később rád fog hasonlítani.

Unokatesóm egész gyerekkorában az apjára hasonlított, sajnáltuk is. Aztán felnőtt korára már egy az egyben úgy néz ki, mint az anyja, aki viszont gyönyörű!

Vagy nézd meg pl. Liptai Claudia lányát. Ott is ez van.

Egyébként ne bánd ezt, egy kutatás szerint az apák jobban szeretik a gyereket, ha rájuk hasonlít! Az pedig nem hátrány, ha szereti a gyerekét!

+ Egy baba még senkire sem hasonlít, csak belemagyarázzák.

Fiam kb 2 éves koráig olyan szinten hasonlított a férjemre, hogy mindenki azt mondta, nem is a fia, hanem a klónja.

Férjem rokonai, idősebb ismerősei is mind mondták, hogy kicsiben ő, ugyanilyen volt kiskorában.

Ráadásul az ízlése, szokásai is mind az apjáé.

Én meg úgy éreztem magam, mint egy béranya. Mondtam, még szerencse, hogy én szültem, különben kételkednék benne, hogy az enyém is e...

De rosszul nem éreztem magam, életerős, egészséges gyönyörű kisfiú. Miért kellett volna rosszul esnie bárminek?

Most 3,5 éves, még mindig hasonlít rá, de már nem a klónja... :-)

Én meg pont annak örülök :)

Habár két évvel később már magam is látom benne, eleinte elszomorított, de már néha olyan mintha, az én kicsi énem is lenne és valahol kedvelem is ezt. Meg sem ismertem volna ezt az érzést ha nem így lenne.

Szoval türelem. Olyan sokat változnak, hogy még az örökölt jellemzők is változnak.az apja féle tekintetét pedig már csak el-elvétve látom, babakorában pedig rengetegszer.

Egyaltalan nem normalis erzes. O a ferjed, a gyerek apja!

Nagylanyom tiszta anyosom, kisebbik total sogornom. Fiam a ferjemre hasonlit. Ram egyik sem. Kicsit sem zavar.