Én reagalom túl?

Persze, hogy akarta a babát, hiszen már akkor is úgy gondolta, hogy neki úgysem lesz semmi dolga vele, az ő kis világát nem fogja megbolygatni.

És már bocsánat, de az "ez a nő dolga" hozzáállás sem a hirtelen jön a semmiből. Ő eddig is ilyen volt. Jobban át kellett volna gondolni kinek szülsz gyereket.

Próbáljátok higgadtan megbeszélni, mást mostmár nem nagyon tudsz tenni.

Bocs, de nem bírtál volna ki fél órát, amíg szusszan egyet? Lehet, hogy fizikailag nem olyan fárasztó egy irodában ülni, de a stressz és az idegi fáradtság sokkal durvább, mint a fizikai. Abba meg nem kellene belehalni, hogy egy majdnem egy évessel otthon vagy, azért ez nem olyan nehéz időszak.

Az jogos, hogy fürdetni/vacsiztatni segíthetne, de ezért elhagyni, vagy legalábbis ezen gondolkozni, elég erős szerintem.

Egy pillanat!

Nem megtagadta a kérésedet, hanem kért volna egy kis időt.

Ezt illene méltányolnod. Pl. beszélgettek 15-20 percet, azalatt kipiheni magát, aztán te mész sétálni, ő meg ellesz a gyerekkel.

Az viszont joggal háborít fel, hogy a fürdetésben és az etetésben sem segít.

Kérdező, te dolgoztál már valaha?

Még egy egyszerű irodai adminisztrátor is egész nap pörög, a párod meg gondolom kicsit komolyabb munkát végez, hiszen valamiből el kell tartani téged meg a gyereket.

Hazaesik szerencsétlen a melóból, még le se ül, de neked az az első, hogy letámadod, hogy fogja már meg a gyereket, mert te már ráuntál és sétálgatni van kedved... Mi lesz veled később? Lesz az a gyerek még nagyobb is...

Azt meg alapból nem értem, ha ennyire nyűg neked az otthonmaradós-gyereknevelős életmód, meg ennyire nem vagy elégedett a pároddal, akkor mi a bánatnak szültél neki gyereket? Le se sz**játok egymást, ő dolgozik, te kínlódsz a gyerekkel, meg "tőlem menjen", meg már most el akarod hagyni... hát ezért érdemes volt összehozni a gyereket, de tényleg... éljenek a mintacsaládok.

Első vagyok. Én nem írtam, hogy túlreagálnád. Teljesen igazad van abban, ha kiakadsz azon, hogy semmi segítséget nem kapsz otthon. Én csak azt írom, hogy szerintem a párod előtte is pont ilyen ember volt, így nem értem min vagy meglepődve. Tudtad mire vállalkozol, mikor gyereket szültél neki, mégis bevállaltad, most meg hirtelen már zavar.

És köszönöm a felajánlást, de van saját férjem, akit meg én választottam magamnak, nem kell másé. Gondolkodtál volna előbb.