Anyukák, velem van a baj? Ti, hogy látjátok ezt?

Közelünkben lakik egy lány akivel egyidős a gyermekeink.Kb.2hónaposak voltak a kicsik mikor megismerkedtünk.Mindennap együtt sétáltunk,szinte együtt mentrünk mindenhová,telefonon többször beszéltünk egy nap.Majd csatlakozott hozzánk egy másik anyuka,nagyon kedves,aranyos.De egy idő után elfelejtettek engem hívni sétálni.Mikor megkérdeztem mi az oka azt mondták,hogy én nem hívom őket soha.Megtettem.A válsz mindig az volt,hogy most nem tudnak jönni alszik a gyerek,vagy főznek.Volt olyan,hogy hívtam sétálni őket és azt mondták,most nem alkalmas,mert alszik a gyerek és hallottam a háttérből,hogy ott gagyog.Vagy hivtam őket és megint volt valami kifogás,mivel nem sétáltunk,kocsiba pattantunk a lányommal,hogy elmegyünk valahová és láttam őket sétálni.Vagy az az anyuka aki késöbb csatlakozott hozzánk,eljött egyik nap kért kölcsön valamit.Kértem üljön le egy kicsit,hagy játszanak a gyerekek,azt mondta sietnie kell haza még ezer a dolga.Kikisétük és még egy kicsit az utcán maradtunk és láttam,hogy a közelünkben lakó lányhoz ment.Látom,hogy összejárnak.Engem ez nem zavar,de valahol mégis rosszul esik.Miért nem mondják meg a frankót,hogy nem akarnak velünk sétálni.Ma is összefutottunk boltba menet,nem kérték hogy csatlakozzunk.Félek ha megint rákérdezek az a válasz,hogy én nem hívom őket.De én már belefáradtam a könyörgésbe egy kis sétáért.Hívtam őket játszótérre,strandra,játszóházba,mindig volt kifogás.Leépitettek ugye?