Rossz anya vagyok, ha bölcsibe adnám,holott én itthon vagyok?

Kaptál hideget-meleget, ám ne érdekeljen még akkor sem, ha azok kérdésedre válaszok.

Kibicnek semmi sem drága, ezért a vélemények sem lényegesek.

.

A kérdésedre:

- igen, rossz anya vagy, mert két év alatt belefáradtál, hogy állandóan a gyereked legyen a középpontban,

- jó anya vagy, mert

-- a bölcsiben a gyerek hozzászokik a közösséghez, az ovit is jobban fogja élvezni,

-- a felszabaduló időd tanulással kívánod tölteni, ami a gyerek javára is fog válni.

11. Értem én :) Arra írtam, hogy ha olyan a gyerek, hogy két évesen már igényli a társaságot, nem fog neki lelki sérülést okozni - következtetésképp emiatt nem lesz rossz anya, ne aggódjon.

Viszont a magányra (mert valljuk be, gyerek mellett is tud az lenni az ember) nem lesz megoldás, hogy továbbra is otthon lesz egyedül. Egy pár napig lehet élvezni a szabit, de hamar ugyanolyan mókuskerékké válik, ha nincs se kihívás, se társaság. Tehát a majd tanulok "valamit" önszorgalomból nem megy az emberek többségének, és pláne nem, ha épp masszívan önsajnál és akad mindig valami sürgősebb, akár házimunka vagy sportolhatnék... stb. De mondjuk egy befizetett komolyabb okítás határidős vizsgákkal már elég motivációt adhat és abszolút hasznos befektetés lehet a jövőre nézve a család többi tagjának is. Legyen az egy új szakma vagy nyelvvizsga vagy jogosítvány vagy továbbképzés még egy diploma... Tehát emiatt megint csak nem kell bűntudatot érezni.

"Most komolyan itt mindenki ilyen egybites, hogy évekig képes csak otthon lézengeni a gyerekkel? Semmi másra, többre nincs igénye?"

Nem lehet mindenki olyan, mint te, hogy neki a gyerekkel lenni csak lézengés. ;)

Horrible dictu, van aki élvezi a gyereke társaságát. Élvezi, hogy napról napra újabb és újabb dolgokra taníthatja meg, új dolgokat fedezhet fel a gyerek szemén keresztül és nem éli meg se..vakarásként. Sőt, tudja, hogy hiányozni fog neki ez az időszak, ha visszaáll a mókuskerékbe, még akkor is, ha érdekes szakmai karriert hagyott ott.

Egyébként a bölcsi nulla per nulla foglalkoztatás tekintetében. Csak a hozzád hasonlók gyerekei találják érdekesnek, akiknek a szülője tojt a gyerek fejére. ;)

Kövezzetek meg, én szívesen maradtam volna otthon egyedül, gyerek nélkül egy átmeneti időszakra.

Igen, imádom a gyerekem, de nagyon nehéz eset, nulla segítséggel. 2 évesen már nem voltam elég neki. A csillagokat is lehoztam az égből, elmászkáltunk mindenhova, de vágyott már a gyerektársaságra. (a barátainknak még nincsenek gyerekeik, mindig ismeretlen gyerekekkel bandázni a játszón meg nem olyan)

Végül 2,5 évesen kezdte a bölcsit én meg visszamentem dolgozni.

Hogy rossz anyának éreztem magam, mert szerettem volna egy kis én időt is? Igen, nagyon! Be mertem vallani más anyák előtt? Nem!

Pedig jól esett volna csak úgy átugrani a barátnőmhöz egy kávéra, hogy közben a szemem sarkából ne a gyereket kelljen figyelni, jól esett volna nyugodtan bevásárolni (elolvasni egy rohadt termékcímkét), jól esett volna nyugodtan megfőzni, nem kapkodni, összetettebb kaját készíteni, és jól esett volna csak ledögleni a kanapéra és megnézni egy filmet mondjuk kedd délelőtt.

Nem mindenki születik anyaságra. Én sem vagyok az az igazi ősanya típus (és most nem a negatív értelemben említem az ősányát), ellátom a gyerekemet, foglalkozok vele, szeretem, de kimerít és nekem nem elég a napi fél óra énidő altatás után. Még mielőtt valaki azzal jönne, hogy minek vállal az ilyen gyereket: tudtam, hogy lemondással jár, tudtam, hogy megváltozik az életem, de azt nem, hogy ennyire. A rengeteg megígért segítség (nagyszülőktől, barátnőktől) elmaradt, ha kértem/könyörögtem azért, hogy foglalkozzanak vele csak 2 órára, ameddig én összeszedem magam, süket fülekre talált. A lányom lassan 4 éves, de 1 kezemen meg tudom számolni, hogy mennyit vigyáztak rá a nagyszülők és azt is mennyi könyörgés és megaláztatás árán. (mert pl el szerettünk volna menni a férjemmel színházba)

Szóval igen, a társadalom megítélése szerint rossz anya vagy, de végülis nem ők nevelik a gyereked, hanem te. Te érzed, hogy nektek mi a jó és mi nem.

"Most komolyan itt mindenki ilyen egybites, hogy évekig képes csak otthon lézengeni a gyerekkel? Semmi másra, többre nincs igénye?"

Az a nagy helyzet, hogy nekem például nincs. Nem gondolom, hogy az az élet értelme, hogy elmegyek dolgozni némi pénzért.

Neked erre van igényed? Napi 8 órát, heti 5napot a munkahelyen robotolni? Ez se túl álomszerű.

Nincs annál jobb, mikor az ember a családjával van, szintén kiemelem Nekem. Egy fikarcnyit se érdekel a munka.

Nyílván jólesne 1-1nap pihi gyerek nélkül de nem passzolnám le, hogy más vigyázzon rá helyettem. Bölcsi, ovi, iskola és lám fel is nőtt és nem voltam vele annyit se amennyit lehettem volna.