fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Bölcsődék » Bölcsiben vagy inkább otthon...

Bölcsiben vagy inkább otthon a helye egy másfél évesnek?

Figyelt kérdés

Ha anyagi akadálya nem lenne, vinnétek-e bölcsibe a másfél éves gyereketeket? És ha igen, heti hány napban?

Vagy a gyereknek az anyja mellett a helye? Ha igen, hány éves koráig?

Nekünk külföldön nincs segítségünk, és szeretnénk heti 1-2 szabadnap pihenőt (jelenleg férjem sem dolgozik, ő is szeretne most végre pihenni). Másrészt fontosnak tartjuk a gyerektársaságot, mert egészen más élmények érik őt ott. Csak itt megkaptuk pár helyi ősanyától, hogy mi le akarjuk passzolni a gyereket, meg nem törődünk vele. Igen, valóban úgy érezzük, ha heti 1-2 napot feltöltődhetnénk, az kölcsönösen jó lenne a gyereknek és nekünk is.


2015. ápr. 29. 12:18
❮ 1 2 3 4 5 ❯
 31/43 anonim ***** válasza:
50%
Én csak a saját gyerekkorom írnám le. Anya otthon volt velem, nem dolgozott mellettem. Városban laktunk, panelben. Volt egy játszótér, oda jártunk le mindig anyuval, ott játszottam a többi kisgyerekkel, eleinte csak délután, de mikor délelőtt is lementünk, mert igényeltem a mozgást, egyedül voltam.....mindenki a bölcsiben játszott...én meg egyedül voltam a játszin. Ráadásul a játszótérről rá lehetett látni a bölcsire, és ott láttam a többi gyereket játszani kint és elkezdtem mutogatni feléjük...anya megértette, és másnaptól minden hétköznap egy-két órára bevitt a bölcsibe játszani. Nagyon élveztem, és mindig vártam hogy menjünk, nem a játszira hanem a bölcsibe. Jó csak mondom napi pár órára, amennyit igényeltem. És jelzem, anya nem lepasszolt, hanem én akartam a többiekkel játszani.
2015. ápr. 29. 15:06
Hasznos számodra ez a válasz?
 32/43 anonim ***** válasza:
77%
Minden gyerek más habitusu. Ezt miért nem lehet megérteni? 15hónapos a kislányom és a játszótéren én nem érdeklem, sikítva rohan a kis barátjához akivel együtt szoktunk lejárni. Amikor az unokatestvérei haza mennek sírva integet. Szeretnénk második babát nemsokára de erősen elgondolkoztam rajta hogy két évesen elviszem családi napközibe pedig otthon leszek. Hogy miért? Mert igényli a társaságot, én ismerem én vagyok vele mindennap és lehet hogy egy ragaszkodó, anyás gyerek anyukája ezt el sem tudja képzelni de ilyen is van. Az ő igényeihez igazodom. Mint ahogy reméljük minden szülő. Aludt már nagyszülőknél semmi probléma nem volt imád ott lenni. Hogy a kérdésre is válaszoljak te ismered a gyerekedet. Ha olyan mint az enyém biztos élvezni fogja. Na de ti miért nem dolgoztok? Miből éltek?
2015. ápr. 29. 17:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 33/43 anonim ***** válasza:
69%
Szeptemberben megy a lányom bölcsibe, pont 1,5 éves lesz. Nem tudom hogy viseli majd, de nekem vissza kell mennem a munkahelyemre, újra emberek között akarok lenni. Én nem vagyok az a "szuperanya" típus, én küzdök itthon az első perctől, fáradt vagyok, frusztrált. Tervezett baba, imádom, ő a mindenem, de neki is jobb lesz, ha nem leszünk non-stop összezárva. Nekem azokról a nőkről van meg a véleményem, akik 3 évig babáznak, nekik meg rólam, na és? Le van ejtve. Ismerősöm most pont azt szívja, hogy 3 évig otthon volt a lányával, és nem tudja oviba szoktatni, annyira nehezen viseli a kislány. Ki is vették, pár hónap és kezdik újra a cirkuszt. Ahol viszont bölcsis volt a baba, gond nélkül beszokott.
2015. ápr. 29. 17:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 34/43 A kérdező kommentje:
A 33-assal szimpatizálok, valóban nem kellene más véleményére adnom... Férjem "végre" munkanélküli, mert korábban évekig napi 12 órát dolgozott, vágyott rá, hogy legyen a gyerekkel végre, de most neki sok a mindennapos együttlét, mert szeretne tanulni, képeznie magát, és nincs egy csendes hely, ahova elvonulhat és feltöltődhet, vagy hobbijának élhet. Meg én is kezdek frusztrált lenni, hogy nem tudunk kimozdulni ketten, régóta vártuk már, hogy férjem ne dolgozzon, csak még a gyerekszületés előtt terveztük, de hamarabb jött a baba (szerencsére), mint ahogy férjem szabad lett volna. Gyerekünk kitűnően viseli az idegen társaságot, pillanatok alatt feltalálja magát és örül, visítozik, játszik a gyerekekkel is már, nem csak az ottani játékokkal. Igazából csak a lelkiismeretemet szerettem volna megnyugtatni, mert megkaptam egy ismerősömtől, hogy "lepasszoljuk" a gyereket (talán azért irigyek, mert ők dolgoznak mindketten). Mondjuk az az ismerősöm meg pont soha nem viszi társaságba a gyerekét, ettől tiszta hisztis, agresszív viselkedése van, az enyém meg kedves minden gyerekkel. Nem tudom, ezek ismeretében is önző dolog-e, amit teszünk, de azt hiszem a gyereknek is csak jó, ha a szülő nem frusztrált és a végletek helyett van egy egészséges egyensúly.
2015. ápr. 29. 18:46
 35/43 anonim ***** válasza:
47%

Azt hiszem, erre nincs mit mondani.

Önzés:szeretet 1:0

2015. ápr. 29. 19:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 36/43 anonim ***** válasza:
70%
Utolsó az nem önzés ha épp mamára hagyja vki a gyerekét? Vagy épp ha te mamára hagyod akkor nem vagy önző??
2015. ápr. 29. 19:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 37/43 anonim ***** válasza:
83%
Kérdező látom nem érted, nem az a baj, hogy ketten ki akartok kapcsolódni, és az megint egy teljesen más szitu, ha valakinek vissza kell menni dolgozni, vagy tanulnia kell a vizsgákra. De ti konkrétan ketten nem csináltok semmit csak otthon ültök, nem hiszem el, hogy a párod addig nem tud a dolgaival foglalkozni, amíg mondjuk te lekötöd a gyereket, vagy az eljátszik magában, vagy visít minden percben? Elég érdekes ahogy vizuálisan elképzelem a szitut, hogy hétfő-kedd beviszitek a bölcsibe, aztán ketten tespedtek otthon egyet, hát gyönyörű, tényleg. Ha ki akartok kapcsolódni, akkor hívjatok babysittert, ezt írtam is, de gondolom el sem olvastad a válaszokat.
2015. ápr. 29. 19:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 38/43 anonim ***** válasza:
54%

a Mamára hagyni pár órára a gyereket nem ugyanaz mint a bölcsi. Máshogy viszonyul a gyerek a két helyzethez.


Unokaöcsémet 15hósan berakták a bölcsibe, és nagyon megszenvedte szegényke. Eleve járni sem tudott még akkor, így mindig mindenhol az utolsó volt, ő volt a legkisebb, szegény nagyon sokat sírdogált és nem érezte jól magát. Bezzeg a mamánál (anyósomnál) úgy fel van szabadulva- imádja a mamát, a mama is őt, imád nála lenni, és viszont. Szóval neki egyértelműen sokkal jobb a mamánál- bár ritka mikor a nemnormális sógornőm megengedi a mamának, hogy ottlegyen nála. :(

Nekem viszont olyan tipusú gyerekeim vannak, akiknek elég lett volna 4évesen közösségbe menni. Van egy kis baráti társaságunk, van kb 10gyerek, akikkel nagy a barátság +testvérekkel együtt nekik bőven elég volt ez. Ittthon szeretnek lenni velünk, és itthon játszani- nem unatkoznak itthon. Szerencsére nagy házban lakunk, nagy kerttel, így télen-nyáron lehet mozogni, pl. rollerezni is szoktak a házban. :)) A lényeg, hogy 3-an remekül feltalálják magukat, de közösen is sokat játszunk, tanulunk stb.


És a kedvencem, hogy ha anyuka otthon van nem csinál semmit!!! Ez számomra bicskanyitogató! :S

2015. máj. 3. 20:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 39/43 anonim ***** válasza:

19-es jó nagy baromságot írtál! Tipikus férfi hozzáállás...hogy anyuka ugyan mibe fárad el ha otthon van? Nem is tudom, eddig bármilyen munkakörben dolgoztam bármennyit, soha nem voltam olyan fáradt mint miután megszültem és itthon voltam a babáimmal! A terhességeim alatt végig dolgoztam! A drága férj élete nem igen változik meg, mégis mindenki őket sajnálja hogy "szegények dolgoznak", "korán kelnek"...stb. Mi anyák meg alszunk kb 4 órát/nap! Jaaa, ha a gyereked első perctől átaludta az éjszakát, akkor könnyen vagy ilyen nagy mellénnyel! Tényleg felháborító ha valaki még mindig ezt fújja! Ha nő/anya vagy akkor valószínűleg minden nap kipihented magad, meg lógattad a lábad mikor otthon voltán a gyerekekkel igaz?


Bocsánat az off-ért, de ezektől rosszul vagyok!

2015. máj. 3. 22:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 40/43 anonim ***** válasza:
59%
13 hónapos lesz a babánk, amikor megy bölcsibe. Én megyek vissza egyetemre, utolsó évemet befejezem, diplomázom. Hárman vagyunk testvérek, mindhárman 1 évesen kerültünk bölcsibe, és nagyon ragaszkodunk a mai napig a szüleinkhez. Rokonom külföldön él, ő fél évesen adta bölcsibe (ott ovi) a kislányát, a lány azóta is nagyon anyás,boldog és önálló három évesen. (Aki megszenvedte ezt lelkileg, az anyuka volt és nem a gyerek.) Ha dolgoznék sem maradnék otthon egy évnél tovább, pedig anyagilag ha sosem kezdenék el dolgozni, akkor sem szenvednénk meg. Ez mázli. Imádjuk a gyerekünket, de mindketten azt valljuk, hogy a gyereknek közösségben van a helye minél hamarabb. Most 4 hónapos, de abszolút érzem magamon a butulást, mert nem felnőtt embernek való az egész napos mondókázás és az, hogy várom a férjemet haza, mint valami üldözött. Az meg elég vicces, hogy a gyereknek sebészetet meg belgyógyászatot kell hallgatnia, mert én tanulok... A minőségi idő számít, nem pedig a mennyiségi.
2015. máj. 13. 20:26
Hasznos számodra ez a válasz?
❮ 1 2 3 4 5 ❯

Kapcsolódó kérdések:

Gyerekvállalás, nevelés főkategória kérdései »
Gyerekvállalás, nevelés - Bölcsődék kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!