Mi a véleményetek a későn szülő nőkről?

Olvasd el az előtted író válaszát, minden szóval egyet értek.

Neked meg kár kínos magyarázkodásba kezdened. Ha te jól vagy a fiatalkori szerelmeddel akkor örülök neki, nem kell magadra venni. Sokan bizony mellé fogtak, ennyi.

Én inkább attól vagyok értetlen, hogy huszonéveik végén járó nők űzött vadként hajtják a pasikat, mert gyereket akarnak, szinte mindegy, hogy kitől, csak vegye már el őket valaki. Ennek miért van több értelme?

Én 35 éves vagyok, és most szeretnék anya lenni, ugyanis most találtam meg hozzá a társamat és jött össze a hitelmentes saját lakás. A huszonéveimet egy olyan házasságban töltöttem, ami nem sikerült, nagyon rossz volt a kapcsolat, és vissza is utasítottam a gyerekvállalást, tudtam, hogy válás lesz a vége, csak nagyopn hosszú volt a huzavona. Aztán meg elperelte mindenemet, így anyagilag is visszakerültem a nullára.

Sokféle sors van. És én kifejezetten fiatal anyuka szerettem volna lenni. Nem sikerült. Most már csak anyuka szeretnék lenni. Remélem, az össze fog jönni. A kritika pedig abszolút nem érdekel, mert én tudom, hogy az életemben milyen döntéseket hoztam és miért. Visszatekintve nagyon sok mindent nem úgy csináltam volna, ahogy végül csináltam, de azt, hogy rossz házasságba nem vállaltam gyereket, soha nem bántam meg.

31, 33 és 35 évesen szültem a gyerekeimet. 28 voltam mikor megismerkedtünk férjemmel, 30 mikor összeházasodtunk, 1 éves házassági évfordulónkon már 3an voltunk.:)

Érdekes, hogy amíg nem ismerkedtem meg a későbbi férjemmel, addig nem vágytam családra, gyerekekre, addig nagy baráti társasággal jöttünk mentünk, éltük az életünket. Dolgoztam- nyilván- de nem voltam karrierista.

Ahogy belépett az életembe, és kezdett komolyodni a dolog, 4 hónap után védekezés mellett teherbe estem. Nagy volt az ijedség, hogy hú mi lesz most- mert nem terveztük nyilván- de férjem igazából nagyon megörült neki, mondta, hogy ha így alakult, mindenképpen tartsuk meg. Sajnos elvetéltem ezzel a picivel, de kapcsolatunkat nagyon megerősítették a történtek. Ekkor megbeszéltük, hogy haladjunk sorban a dolgokkal. Másnap megkérte a kezemet. :) Egy év múlva összeházasodtunk és jöttek a gyerekek.

Nem tudom hogy hogy alakult volna a kapcsolatunk, ha akkor az elején nem lép be az életünkbe arra a rövid időre az a kis angyalka- de tény, hogy mind a ketten felnőttünk hirtelen, nagyon megváltoztunk. Fordulópont volt- mert onnantól vágytam én is a családra-gyerekre,és arra a mi most van. :) Már 14 éves házasok vagyunk. :)

"Ha te jól vagy a fiatalkori szerelmeddel akkor örülök neki, nem kell magadra venni. Sokan bizony mellé fogtak, ennyi."

20-25 évesen megismerkedni életed párjával az nem fiatalkori szerelem. Szerintem.

Nem kell végletekbe esni! Nem 17 éves kell szülni.

De elkorcsosult ez a világ amikor a háziorvos 28 éves feleségemen csodálkozik, hogy hű milyen fiatalon terhes.