Nálatok milyen gondot okoz a korona vírus miatta iskola /óvoda bezárás? Hogy oldjátok meg?

Nekem a 4 évesem marad itthon, gyeden vagyok a 7 hónapossal. Egyébként is elég sokat beteg, most is már múlt héten se ment végig. Túlélésre szoktam menni, betegség esetén amúgy se nagyon megyünk ki, szóval napirend van, csak hát hónapokig... és ha egészséges akkor se lehet játszótérre menni, kimenni se nagyon...

Ma állítottam fel a táncolószőnyeget, hátha leköti és mozog.

A férjemnél volt szó home office-ról, még nem tudni. Van rá külön szoba is, csak akkor a hangos gyerekprogramot mellőzni kell, de tévét mégse nézethetek egész nap.

#20-as, kicsit elszomorított a válaszod!

Mennyi idős a gyereked? Azért csak nem kell egész nap szórakoztatni?

Szerintem próbálj meg pozitívan hozzá állni a dologhoz, szabj határokat! Ha dolgod van és a gyerek már beszél, fel tudja fogni ésszel, amit mondsz neki, akkor következetesen magyarázd el neki, hogy most nem érsz rá, pihenni akarsz, wc-re mész stb.

Őszintén elképzelni sem tudom, a panelban/ társasházban lakó családok hogyan oldják meg...minden tiszteletem az övék.

Én nagyon szerencsésnek érzem magam/magunkat. Tavaly tavasszal (kb. 1 éve) költöztünk Budapest agglomerációjába az új házunkba. Hatalmas kert, saját szoba minden gyerkőcnek (5 és 7 évesek). Közel a Dunapart, kevés ember, szval mi nagyon jól érezzük magunkat. Még maga a ház, a saját szobák is olyan újdonságnak hatnak, hogy a gyerekeim képesek lennének akár napokat bent elmolyolni (pedig nem szobanövények), ha meg kint vagyunk a kertben, hát onnan behozni is alig tudom Őket. Egészen tavalyig (a kiköltözésig) társasházi kis lakásban laktunk, ezért írtam, hogy minden tiszteletem a lakásban élő kisgyermekes szülőké. Mi tavaly már menekültünk a lakásból a házba, Budapestről vidékre.

A kertet azzal dobtuk föl még jobban, hogy a férjem tegnap elszaladt a Decathlonba, vett egy hatalmas trambulint. Azóta a gyerekek szinte kint alszanak a kertben. Szóval nagy élmény.

Amúgy mi rengeteget vagyunk együtt, kifejezetten nagy hangsúlyt fektetünk a családilag eltöltött minőségi időbe akár itthon is, tehát, ha nem megyünk éppen vmi programra, akkor itthon vagyunk együtt: rengeteget társasozunk, legózunk, sütünk-főzúnk együtt, úgyhogy azt hiszem, minden körülmények között megoldanánk, de így családi házban lényegesen könnyebb.

Annyi a nehezítés, hogy 3 hét múlva érkezik a harmadik gyermekünk, én már nehezen mozgok, de a gyerkőceink jól tolerálják. Én aggódom egy picit jövő héttől NST-re járkálni a kórházba.

Az itthoni tanulásról: a hét éves kisfiam elsős, imád tanulni, most még ott tartunk, hogy kérnem sem kell, már reggel azzal jön át hozzánk a szobájából, hogy Ő azonnal leülne írást másolni, aztán adhatom Neki a többi feladatot. Nem tudom, meddig tart ki a lelkesedése, de most még az az igazi kis "stréber" (nyilván viccelek, imádom).

Az öt éves kislányom ilyenkor szintén tevékenykedik valamit, színez, kézműveskedik.

Én ugye itthon vagyok a babát várva, tehát meg tudjuk oldani a gyermekeink itthon tartását, de a férjem szempontjából is nagyon szerencsések vagyunk: Ő egy magániskola igazgatója, aki hétfőtől itthonról igazgatja a sulit, szervezi az online tanítást. Szval mindannyian itthon leszünk, én ennek nagyon örülök, óriási lehetőségeket látok ebben az időszakban.

De mindenkinek, aki kevésbé szerencsés helyzetben van, hatalmas erőt, kitartás és egészséget kívánok.

Engem is az aggaszt, hogy 6-os,4-es, és 2-os gyerekeimmel hogy fogok otthon tanulni?? Nem vagyok pedagógus, és mivel a két nagyobbik jó tanuló, velük sosem kellett itthon tanulni, a kicsivel néha szoktunk. De most úgymond nekem kell majd lenni a tanító néninek.

Mivel jó tanulók itthon ritkán tanulnak- és én is azon izgulok, hogy hogy fogjuk ezt megoldani a fegyelmezettséget, hogy figyeljenek, csinálják, fogadjanak szót. Valami jól működő rendszert kell itthon kialakítani, jól meg kell majd szervezni a napokat- de tuti a hajam ki fog hullani 3hónapig....

ettől függetlenül nagyon bízom benne, hogy a járvány lelassul így, és szükségesnek gondolom ezt az intézkedést.