Sokak szemében miért az a jó anya/apa, aki a közösségi médián haknizik a gyerekével? És mégis mivel és miért rosszabb, ha valaki egyáltalán nem oszt meg a gyerekéről semmit? Miért alakult ki ez a gondolkodás?

"A gyermekről közzétett ártatlan kép, de akár egy szöveges poszt is számtalan apró, de lényeges információt hordozhat, amit akaratlanul is megosztunk a nagyvilággal. Hol lakunk, hol és mikor nyaralunk, hová jár iskolába a gyerekünk, mit szeret csinálni, enni. Akár egy család napi rutinja is kirajzolódhat, ami egyértelműen veszélyt jelent a gyermekre. Egy idegen számára ezek az információk segíthetnek a valóságban is közelebb kerülni hozzá."

'Egy kutatás szerint egy 2000 környékén született gyerekről átlagosan 107 fotó kerül fel az internetre még azelőtt, hogy egyáltalán járni tudna. Sőt, ma már azon sem lepődünk meg, ha ultrahangos képet vagy egy újszülött (szó szerint) legelső pillanatait megörökítő fotókat látunk a közösségi oldalakon. A #newborn-ra rákeresve az Instagram 14,6 millió fotót ad ki, ami azt jelenti, hogy több millió, számunkra ismeretlen személy újszülött babájáról nézegethetünk képeket.

A hazai jogszabályok értelmében a szülő az, aki a gyermekkel kapcsolatos dolgokban dönt, így arról is, hogy megosztja-e a közösségi oldalon a gyermeke képmását, és ha igen, kikkel. Ausztriában már volt példa arra, hogy 18. életévének betöltésekor egy lány beperelte szüleit, mivel azok – a lány többszöri kérése ellenére – nem távolították el a róla készült fotókat a közösségi oldalukról, sőt, újabbakat is megosztottak. A szülőnek joga van ahhoz, hogy szabadon kifejezhesse véleményét, szülői identitását, ugyanakkor kötelezettsége is, hogy gyermekét megóvja mind az offline, mind az online világ veszélyeitől, és ne sértse meg a magánszférához való jogát. A gyermek digitális lábnyomáért tehát a szülő felelős, aki viszont jellemzően nem gondol bele egy-egy nagy lendülettel és alapvetően jóindulattal megosztott kép jövőjébe és az esetleges veszélyekbe, negatív következményekbe."

Forrás: [link]

"24 óra után eltűnik és csak az ismerőseim látják."

Mobilon képernyőfotózni egy mozdulat. Erről beszélek. Ész kell ehhez, nem csak eszközök.

Mert véleményformáló emberek legitimizálják ezt a viselkedést. Egy olyan világban, ahol egy Ördög Nóra képes olyat mondani, hogy ő rendelkezik a gyerekei jogaival 18 éves korukig, ezért korlátlanul felhasználhatja őket a bevetelszerzesre, addig miért csodálkozunk, ha átlagemberek is ezt teszik?

Én se magamat, se a gyerekemet nem fogom kitenni egy közösségi oldalra sem, mert nem tartom biztonságosnak az adatkezelési gyakorlatukat, de őszintén szólva azt leszarom, más mit csinál. Csak utána amikor kibukik majd egy-egy botrány pl a facebook körül (nem az első eset lenne) akkor majd ne sírjon a szája az embereknek.

Túltoljátok.

Ha valakinek van kint pár kép, amin senki se pucér, vagy kakil, nem nyomonkövethető, azzal nincs semmi baj, az utcán is lefotózhatja egy pedofil, az utcán is nyomon követhető egy család napja, hogy mikor mennek játszótérre, vásárolni, melyik útvonalon stb.

Van 1 maréknyi tényleges ismerősöm, csak ők láthatják a képeit, azt se sokat, semmi kivetnivaló tevékenység közben, rendesen felöltöztetve.

Viszont a stílus amit itt megengedtek magatoknak, hányingerkeltő.