Sokak szemében miért az a jó anya/apa, aki a közösségi médián haknizik a gyerekével? És mégis mivel és miért rosszabb, ha valaki egyáltalán nem oszt meg a gyerekéről semmit? Miért alakult ki ez a gondolkodás?

Önmagában a közösségi oldalak használatával és támogatásával van baj, mert mindegyiknek az adathalászat a célja, meg ki tudja mi még... elég elolvasni pár cikket ebben a témában, hogy kirázza az embert a hideg és kétszer végiggondolja, mit posztol az életéről, itt nemcsak a gyerekről van szó.

Az internetnek van egy alapszabálya, ami a közösségi oldalakra hatványozottan igaz: ami egyszer felkerül, az mindörökké fenn is marad.

28, 29

A nyaloka, vattacukor csak egy pelda volt. Hidd el barmilyen koru gyereket el lehet csabitani, ha egyszer mar beferkoztel a bizalmaba.

Ill. azt nem teheted meg, h nem mesz vele sehova, meg lefatyolozod meg effele badarsagok, de azt minden tovabbi nelkul, h nem tolod fel a facere. Nem is ertem, hogy ezen mit kell magyarazni? Na, mindegy is, mindenki azt csinal, amit akar, de ha mar legalabb egy ember elolvassa ezeket a sorokat es elgondolkozik rajta, mar megerte leirni.

A gyerek sokak szemében egy olyan dolog, amivel fel lehet vàgni mások előtt, mert egyebet nem tudnak felmutatni. Ezért posztolják sokan agyba-főbe, mást egyszerűen nem tudnak mutogatni a világnak.

Én pl. nem akarok terhesfotózást, mert szerintem felesleges és hülyeség, csak azért csinálják az emberek, hogy felrakhassák Facebookra. Na de, érzékeltették is már velem, hogy én biztos nem várom annyira a babám, ha nem akarok ilyet :D