Van olyan is, aki nem bánta meg a szülést és nagyon jól érzi magát otthon a gyerek(ek)kel??

Én:-) Nagyon élvezem, aktív életet élünk, programozunk, kirándulunk, foglalkozásokra járunk, van időm találkozni a barátnőimmel stb.

Persze nem rózsaszín cukormáz, bőgtem már én is a kimerültségtől, de nem cserélném el egy pillanatra sem.

Van egy 2.5 éves és egy 5 hónapos gyerekem. Én úgy érzem, hogy ez bizony baromira nehéz, néha ki vagyok készülve, de egyáltalán nem volt jobb gyerek nélkül.

Élvezem ezt az időszakot, de nem egy rózsaszín vattacukor nekem sem. Eddig úgy látom, hogy több benne a jó, mint a rossz. Volt, hogy 3 hétig alig aludtam, de sosem éreztem azt, hogy visszacsinálnám, ha lehetne. Azt sem bántam meg, hogy ketten vannak, vagy hogy ekkora a korkülönbség.

Nagyon meglepődnék, ha valamikor elkezdeném pokolnak érezni vagy elkezdene hiányozni a gyerekmentes életem 🤔

Régen is voltak több emberes gyerekek, csak akkor senkit nem érdekelt. Hagyták sírni, aztán pont.

Ma meg minden anyuka próbál a lehető legtöbbet adni egy babának, gyereknek lelkileg. Ami egy több emberes baba/gyerek esetében pokoli nehéz tud lenni. De sokszor még annak is nehéz akinek a babája maga a megtestesült Buddha.

Régen is szenvedtek anyukák a nehézségtől, csak akkor nem volt szabad róla beszélni. Mert az asszonynak kuss volt.

Az én fiam is több emberes. Totál leszív nap végére, ettől még nem bántam meg hogy szültem. De az tény, hogy azért nem így képzeltem annak idején. Nem vagyok vak, látom, hogy nyugodtabb természetű gyerekek mellett mennyivel másabb tud lenni az élet. Néha bánt, de vissza nem csinálnám!

1 éves a lányom, szeretem az anyaságot. De ez a szerencsén is múlik, mit dob a gép, és hogy milyen türelmes az ember, és van e benne olyan tulajdonság, hogy le tud ereszkedni egy babához, játszani, gügyögni, és az sem utolsó szempont, milyen az otthoni légkör.

A babám jó alvó, nyugodt természetű, nincs itthon feszkó és rengeteget játszom vele, egy kicsit újraélem vele a gyerekkoromat. Sosem panaszkodtam rá, de nem azért, mert fennhordom az orrom, hanem mert alapból nem vagyok pesszimista, panaszkodós fajta ember.

Szívesen vállalnánk másodikat, de ez egyéb sajnálatos okokból még függőben van.

Én. Két gyerekem van, a kicsi 9 hónapos. Este 20tol reggel 8ig alszik, kiegyensúlyozott baba. Nem erzem nehéznek,sőt sokkal szabadabbnak erzem magam most gyeden mint amikor napi 8 órát dolgoztam.

A nagyobb iskolás, vele már nehezedik a helyzet,mert figyelemzavaros, gyengébb tanuló,de megoldjuk és mindkét gyerekem igazi áldás, nagyon szerencsés vagyok!