Érzed úgy néha, hogy mióta gyereked van vége az életednek pedig tervezett gyerek volt?

Én 4.5 éve, mióta megszületett, csak az orvosokhoz, kórházakba mászkálok, különböző pedagógusokkal hadakozok (pedig én is pedagógus vagyok), és gyógyszert adagolok.

Ha fogalmazhatok így, finoman, nem erre számítottunk. Van itt szervi probléma, viselkedési, autizmus gyanú... Amit csak el tudsz képzelni, minden!

4.5 év alatt egy épkézláb diagnózist nem sikerült összehozniuk az orvosoknak...

Az oviban minden 2.-3. héten megbetegszik, pedig már középsős. És bölcsis is volt. És mégis.

Én már ott tartok, hogy már el sem hiszem. Komolyan.

Az, hogy vége az életemnek, az enyhén szólva enyhe kifejezés.

11, én nem tudom, ez milyen lehet, mert még nem tartunk ott, de sejtem, mert mióta mászik, állandóan őt kell hajkurásznom, sokszor indokolatlanul hisztis, és ha érti rajtam a feszkot, akkor csak még hisztisebb lesz. (11 hónapos kisördög)

Panelban lakunk amúgy, de ha már nem bírom tovább, berakom a hordozóba és kimegyünk a szabad levegőre. (Bp belvárosában a legközelebbi parkba) Így én is lenyugszom, ő meg alszik egyet, aztán utána már én is frissebben állok hozzá a délutáni menethez.

Igen,sajnos pont igy erzem.Mar 3 eve nem aludtam egy jot,mivel ritkan alussza at az ejszakat.Annyira megvisel a nem kialvatlansag,hogy szavakat nem talalok ra.Azt kivanom neha essek ossze es kesz.Ehhez hozza jon,hogy problemas is hordani kell fejlesztesekre, a beszed sem indult be azon is sokat kell dolgozni..annyi mindenen tul vagyunk mar es meg csak 3 eves...

kozben a parkapcsolatom is tonkre ment..imadom a gyerkemet,de ha megegyszer ujra kezdhetnem valoszinu,hogy soha nem szulnek.. szegyellem, hogy igy erzek,de lehet mas is igy erezne a helyemben 🙁

nem erdemlem meg jobb anyat erdemelne

Szerintem ezt minden szülő érzi néha. Én már elfelejtettem, mert már 12 éves és nagyon önálló, mostmár "visszakaptam" a korábbi életem nagyrészt. De nagyon boldog vagyok, hogy van ő nekem, és hogy egészséges, okos, értelmes, jó gyereket sikerült belőle nevelni.

Képzeljetek el azt a szülőt, aki beteg gyereket/gyerekeket nevel, akiket 0-24-ben még felnőtt korukban sem lehet magára hagyni... Nekik mi lett az életükkel... 😒

Én akkor éreztem így mikor szültem. Az első fél év jó szar volt. Nem számítottam folyton síró, hasfájós, csak ölben lévő gyerekre. Sokáig sirattam a régi életem, a munkám.

Másfél éves már, azért már jobb a helyzet, türelmesebb lettem, bár van még mit csiszolni.

Ami kiborít,hogy szörnyen akaratos, erőszakos és hisztis.

Nekem mindkét oldalon vannak nagyszülők akik szívesen vigyáznak rá, így kvázi bármikor letudom passzoli egy kicsit.

Már nem szoktam gondolni a régi életemre, korábban szinte mindennap gondoltam.