Milyen okból tudtál csak a tervezettnél később gyermeket vállalni?

Hát...akkor én vagyok a kakkukktojás....

Én nem szerettem volna szülni.Az első férjemnek tuti,mert megvert kétszer,a harmadikat nem vártam meg.Egy agresszív disznó volt,és ha hiszitek ha nem, a házasságkötésünk után vallotta be, hogy az előző jegyesét is megverte, azért mentek szét.

Semmit nem mutatott, hogy tettlegesen is bántani fog.Jó,néha összevesztünk szóban,de ki nem szokott.

Na,neki hazudtam pár évig,hogy iiiigen,persze,szeretnék gyereket, de közben mivel ráébredtem,hogy milyen szemét, állandóan számoltam a napokat, és ovulációkor simán elutasítottam.

De milyen jó,hogy nem lett tőle gyerekem!

Utána 30 évesen éltem az életem, elváltként.

Megismerkedtem a jelenlegi férjemmel, aki a kapcsolatunk 2. évében fiatalon rákbeteg lett, kemó,műtétek,stb.

Elkönyveltük, hogy oké nem lehet gyerekünk.Mindenünk megvolt.

Örültünk egymásnak, hogy túlélte.

Aztán 7 év nem védekezés után megfogant a fiunk.

A legjobb dolog! Már 3 éves :-)

Sok oka van. Eleinte gondoltunk gyerekvállalásra, de még élvezni akartuk a házasságunkat kettesben, aztán 7 évig nem jött össze. ( Nem találtak semmi eü okot) Utólag ennek már örülünk, mert rájöttünk, hogy egyáltalán nem biztos, hogy akarunk gyereket.

A lakhatásunk problémás, költözni, pluszba építkezni nincs pénzünk, hitelt nem merünk felvenni.

Nehéz anyagi helyzetben vagyunk, a covid korlátozások miatt mindketten a munkánk, megszokott fizetésünk nélkül maradtunk, nem tudni mikor kaphatjuk vissza, nem tudjuk óhajtanak-e megint ilyen korlátozásokat bevezetni ami munkahelyvesztésekkel jár. Így alig élünk meg, egy gyerek mellett pláne nem.

Hogy a gyerek iránti vágy visszajön e, nem tudjuk. Egyenlőre elmúlt a vágy és nem is alkalmasak a körülmények, és inkább toljuk a döntést. Még max 2-3 év és eldől, hogy belevágunk- e vagy maradunk kettesben:). Addigra talán a mostani anyagi helyzet is sabilizálódik/ kiszámíthatóbb lesz.

Nálam pont fordítva, túl korán (22 évesen) szültem az elsőt és 26 évesen a másodikat. Aztán elváltam, nem találtam a megfelelő partnert a harmadikhoz. Nem akartam ekkora korkülönbséget a gyerekek között. Most vagyok 34 hetes a harmadikkal.

Nővéremék hamarabb szerettek volna, de ő későn talált olyan orvost, aki kiderítette mi áll a vetélései mögött.

Így 41 évesen lett anyuka. De legalább sikerült neki, irtó cuki a kisfia 😊

10 évig voltam együtt az első párommal, azt gondoltuk, hogy majd 25 felett jöhet a házasság, gyerek. Aztán mégsem úgy alakult, hanem a tiniszerelem szépen barátsággá szelidült. Szerencsére, mert most mindketten egy boldogtalan párkapcsolatban élnénk vagy túllennénk egy váláson.

Úgyhogy hiába szerettem volna 30 előtt szülni, nem így hozta az élet, de nagyon nem bánom.

Örülök, hogy megismertem a jelenlegi férjem és vele vállaltam gyereket.