Hogy fogadjam el a terhességem és a babával járó változásokat, ha én még egyáltalán nem akartam volna gyereket?
22 éves vagyok, 8 hetes terhes.
Nem így terveztem/terveztük egyáltalán és a kezdeti sokkot öröm követte, majd ez pár nap alatt elmúlt és most, hogy realizálódott bennem az, hogy ezzel az összes eddigi tervem, erőfeszítésem a kukában landolt, nagyon magam alatt vagyok.
Az előéletemről azt kell tudni, hogy jogászcsaládból származom, így valamennyire magától értetődött, hogy én is a jogot végzem el. Már így is csúsztam 1 évet, jelenleg harmadéves vagyok. Szeretem ettől függetlenül, ebben láttam a jövőmet és én sosem akartam olyan lány/nő lenni, akinek a párjára kell támaszkodnia az anyagiakat illetően. Viszont kisbabával nem látok arra esélyt, hogy lediplomázzak és még a szakvizsgámat is megszerezzem. Így ezt a félévemet még megcsinálom, utána pedig kb háztartásbeli leszek és amíg meg nem születik a baba, lefoglalom magam a babaruha hajtogatással és a gyerekszoba tervezésével. Engem ez nagyon bánt és hiába látom a páromon, hogy mennyire boldog, az én örömöm nem őszinte.
A másik, hogy rettegek a testemet érintő változásoktól is. Mindig olyan voltam, aki figyelt a külsejére, öltözködésére. Sportolok, egészségesen eszem és kövezzetek meg, de nekem a fodrász-kozmetikus-manikűrös is elengedhetetlen. Félek, hogy striás lesz a bőröm, vagy hogy toxémiás leszek és teljesen "felpuffadok", vizesedek majd.
Attól is tartok, hogy mi lesz velem, ha a kapcsolatunknak (esetleg) vége lesz. Nagyon jól megvagyunk, szeretjük egymást és nem gondolkozom szakításon, ne értsétek félre. De manapság már tényleg ritka a holtomiglan, holtodiglan... Ráadásul a párom mindenképpen kis korkülönbséggel szeretne kistestvért is, csak aztán ha 8-10 év múlva szétmegyünk, neki folytatódik az élete, én pedig ott leszek két gyerekkel, diploma nélkül.
Van házassági szerződés, a szüleim sem hagynának magamra, de mégis az én életem fog tönkremenni kb, mert így a társkeresés is rémálom lenne később. Manapság sok férfi még saját gyereket sem akar, nemhogy másét nevelgetni...
Tudom, hogy anya leszek és a legboldogabb embernek kéne lennem a Földön most, de pont az ellenkezőjét érzem. Félek és kétségbe vagyok esve.
válasza:Kedves Kérdező!
Az eddigi válaszokat olvasva a te kontódra,- csak mert elbizonytalanodtál - sokan tanácsolják vetesd el azt a csodálatos kis ajándékot aki két sejtből már egy teljesen egyedi génállománnyal rendelkezik.
Aki annak ellenére megfogant, hogy ti védekeztetek. Ez is különleges.
A szíved alatt növekszik, aki kettőtök szerelmének gyümölcse.
Sok olyan információt megtalálhatsz, hogy ennyi idősen már mekkora, éppen hol tart a fejlődése.
Értem, hogy nem tervezted, és most át kell gondolni, hogyan tovább?
Ne hamarkodd el a döntést, mert a döntésed következményeit neked kell hordoznod!
Olyan döntést hozz amiben a szívednek békessége van.
A leveledből nekem úgy tünik, hogy most egy boldog kapcsolatban élsz, szeretsz és szeretve vagy. Vedd ezt is figyelembe, mert olyan sokan csak vágynak egy ilyen kapcsolatra!
Igen, nehéz a döntés, azért mert életbevágóan fontos döntés. Gyermek?
Karier vagy család?
Vagy mindkettő?
Persze nem mondom, hogy könnyű lenne, de írtad, hogy nem félsz a küzdelmektől, szorgalmas vagy, nem veszed félvállról a tanulást.
Ezért, ha túl leszel a hormonváltozások miatti érzékenységi hullámon, készíthettek pároddal egy tervet, célkitűzést. Aprólékosan tervezzetek!
Mert akkor ketten közösen meg fogjátok valósítani.
Nem jó az embernek egyedül. Ketten együtt kiegészítitek egymást, erősek vagytok. Ketten együtt legyőztök minden akadályt, két gyermeket is képesek vagytok felnevelni, mert ez nem csak nehézséggel, változással jár, hanem kaphatsz önzetlen szeretetet, örömöt, és ha hiszed, ha nem sok új dolgot tanulhatsz meg gyermekeidtől.
A tested változása.
Igen az álapotosság átformál. Nincs két azonos kismama. Akik sportolnak, hamarabb nyerik vissza a szülés után az alakjukat.
Csodálatos dolog gyermeket várni, szülni, nevelni. Én sok-sok örömöt leltem benne. Ez az amire a legbüszkébb vagyok.
Milyen jó, hogy a szüleim vállaltak engem!🙂
válasza:#31
De hiába a szorgalom, ha a gyerek olyan, hogy sír, nem lehet letenni, nem fog tudni tanulni. Úgy meg senki nem fogja felvenni dolgozni, hogy friss diplomásként nem azon lesz, hogy minél jobb helyre felvegyék dolgozni, hanem a gyerekével lesz otthon 2-3 évig. Senkinek nem kell olyan munkaerő (pláne jogi kategóriába), aki lediplomázik, nem megy dolgozni még 2-3 évig, majd utána el akar helyezkedni 2-3 éves gyerekkel a hóna alatt, aki 2 hetente egy hetet beteg.
válasza:Vetesd el de komolyan
Máskülönben tonkreteszed az életedet és a kicsiet is
válasza:"Ne hamarkodd el a döntést, mert a döntésed következményeit neked kell hordoznod!"
Milyen érdekes, hogy ezt a hozzád hasonló emberek csak az abortuszt fontolgató emberek kérdései alá írják...
Akkor ennyi erővel ne tartsa meg, vetesse el, ne hamarkodja el a döntést, mert a döntésének következményeit neki kell hordoznia.
"Csodálatos dolog gyermeket várni, szülni, nevelni. Én sok-sok örömöt leltem benne. Ez az amire a legbüszkébb vagyok."
Helyesen:
"SZÁMOMRA csodálatos dolog gyermeket várni, szülni, nevelni. ÉN sok-sok örömöt leltem benne. Ez az, amire ÉN legbüszkébb vagyok, bár ez csak az én véleményem, attól még lehet erezhet valaki másképp."
Így a helyes.
válasza:"A leveledből nekem úgy tünik, hogy most egy boldog kapcsolatban élsz, szeretsz és szeretve vagy. Vedd ezt is figyelembe, mert olyan sokan csak vágynak egy ilyen kapcsolatra!"
Na látod innen is látszik, hogy elvakult prolife-os vagy. Mindenkinek lerí, hogy nem egy boldog párkapcsolat, csak a megfelelésről szól, te is csak azért látod (/akarod) jónak látni, mert a kérdező nő terhes.
válasza: válasza: válasza:"Ha nem akartatok gyereket akkor miért nem vigyáztatok jobban?"
Hova jobban vigyázni? Mit csinálhatott volna még a kérdező? Szedjen fogamzásgátlót, rakasson fel spirált, a barátja húzzon gumit, kötesse el a barátja magát, a kérdező is köttesse el magát, majd szexeljenek megszakításosan, sőt inkább ne, a barátja be se tegye neki, inkább feküdjenek le egymás mellé kint a pázsitra, és nézzék az eget milyen magasan van. Így már jó?
Tudod mások nemcsak gyermeknemzés céljából szexelnek, valaki élvezni is akarja a szexet.
válasza: válasza:És hogy tervezted az egészet, hiszen nem akarsz gyereket és rosszul vagy a gondolatától is?
Megértelek, én sem akarok, de ha besikerülne az első dolgom lenne abortálni.
Te ezzel most csak azt éred el, hogy utálni fogod a gyereket, mert "romba döntötte az életedet", nem tudsz kiteljesedni, plusz egyáltalán nem biztos, hogy pl a tested normálisan regenerálódik, sőt.
Az pedig, hogy a pasid szeretné, nagy cucc. MÉG szeretné, aztán ha x idő után inkább lelép, mit csinálsz? Ott lesz egy (vagy több) gyerek, akiket nem is akartál.
De ha neked jó szívatni magad, hajrá. Én nem csinálnám ezt, mert csak a gyerek fogja kárát látni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!