A férjetek/élettársatok mennyire szólt bele a névválasztásba?

Az én fiamat Andrisnak hívják.

A párom kérése volt ez a név,mert kötődik hozzá.

Magamtól nem adtam volna,de állítólag illik hozzá!

Azt jelenti férfias!:)

én választottam nevet, a párom nemigazán szólt bele. úgyis tudta, hogy elég önfejű vagyok meg valahogy nem az a típus, aki beleszól ezekbe a dolgokba. a lányom Valentína, a fiam Ábel(és a Valentínát nem a sorozat után kapta, egy szeretett rokonom után választottam ezt, szerintem csodaszép).

mellesleg ne foglalkozzatok a sekélyes lelkivilágú hozzászólóval, minden nevekről szóló kérdéshez beírja a véleményét, mintha bárki kérdezte is volna. mindig elmondja, hogy szegény gyerekek...hát, én nagyon sajnálom őt.

Szia!

Gyerekkorom óta az volt a vágyam, hogyha lányom születik, neki Opál legyen a neve. Amikor kiderült, hogy kislány lesz, kérdeztem páromat, hogy neki tetszik-e? Egyből beleszeretett a nevébe. Így lett kislányunk Opál!

Mi mindkét (három) gyermekünk nevét közösen választottuk (választjuk) ki.

Egyet én, egyet apa mondott.

Fiam így lett Márk Apolló

Lányom így lett Rozita Angelika

A 3. meg így lesz... ez még a jövő zenéje :) Márciusban kiderül :)

Nekünk 10 éves fiunk, (19 éve vagyunk együtt), de már a születése legalább 5 évvel eldöntöttük, hogy ha egyszer gyerekümnk lesz és fiú, akkor a Bence nevet fogja kapni. A második nevét (Márk) én választottam

Amikor terhes lettem a kicsivel(ő most másfél éves), tuti biztos voltam benne, hogy ő is fiú lesz. Ezért azt mondtam a páromnak, hogy ő választ lánynevet, én fiúnevet. Így lett lányunk Szonja:-)))

A második nevet(Jázmin), mint a fiunknál, én választotam, és azért lett az, ami mert az a kedvenc virágom.

21:04-nek

És születésük után kokárdát is kössek rájuk?

Mindenki olyan nevet választ ami tetszik neki.

Falra mászok az "adjunk ősimayra nevet a gyereknek, amiről első hallásra el sem lehet dönteni, hogy a szerencsétlen fiú-e vagy lány" mzgalomtól.

21:20-asnak: De kár, hogy nekem ez nem jutott eszembe! :DD

Nálunk én mindkétszer lemondtam a kedvenc neveimről, mert apának nem tetszettek. Nekem meg az nem, amit ő mondott. Első gyereknél ezért fogtuk az utónévkönyvet, aztán top 10-es listát csináltunk. Végül megegyeztünk 2 névben, ami mindkettőnknek megfelelt. Az egyik volt a kiválasztott név, a másik a tartalék (ha meglátom és nem illik rá, legyen egy másik). Az eredetit kapta. :)

Lányunk lett szerencsére, mert a fiúnévvel nagy bajban voltunk. Sehogy sem tudtunk megegyezni, 9 hónap alatt sem. Csak olyan neveink voltak, amiket "muszájból" adtunk volna.

Érdekes, hogy amikor már megszültem, egyből tudtunk 3(!) mindkettőnknek tetsző fiúnevet találni!!!

Most a második gyereknél fiúnevünk egyből volt (végül nem a kiválasztott 3, hanem egy negyedik :) ), lánynév még képlékeny, háromból választunk majd (mind ugyanazzal a betűvel kezdődik).

Sajnos még nem tudjuk a nemét.

Amúgy mi is sok mindenre figyeltünk:

- ne olvadjon össze a vezetéknévvel,

- ne legyen becézhető (vagy csak nehezen)

- nemzetközi legyen

- ne legyen túl könnyen csúfolható

- ne legyen közel a név- és születésnap egymáshoz

...

Végül mindkét gyerek olyan nevet kap/ott, ami ugyanazzal a betűvel kezdődik, mint a vezetéknév. :) Igazából nem direkt, de mégis így alakult. Másodjára ugyan már egy picit több volt a szándék, de ha nem találtunk volna azzal a betűvel, akkor természetesen más nevet kapna a tesó. Szóval nem ragaszkodtunk hozzá, mégis így sikerült (illetve majd fog).