Baj, ha én nem dajkálom a rokon gyerekét?
Havi 1x találkozunk párom unokatesójának kisfiával.
Ő még most 1 éves.
Eleinte még igyekeztem játszani vele, de nagyon sírt mikor átvettem az ölembe stb.
És már most nem próbálkozom. A nagymamája, anyósom, apósom körbe rohangálja és folyton énekelnek neki, meg játszanak, de egyszerűen nekem nincs ehhez kedvem és nem is megy nekem.
Egyrészt mások előtt nem akarok vele játszani, énekelgetni meg próbálkozni, hogy nevessen stb. Másrészt pedig úgy érzem bőven elegen körül ugrálják. Harmadrészt hiába próbálom már ha az ölembe ültetik vagy mellém ültetik vagy párom mellé már sír. :/
Anyóst, apóst, meg a nagyiját, tesóját meg a szüleit nyilván imádja, dr anyósommal, apósommal hetente találkozik.
Én rám nem emlékszik, meg páromra se.
Párom ugyanígy érez mint én, hogy ez nem megy nekünk és nem akarjuk erőltetni magunkra, hogy mondogatjuk a kis nevét, meg csörgőzünk neki meg figyelmét felhívjuk.
Mindketten kicsit visszahúzodók vagyunk ilyen téren, amit úgymond furcsál a család.
Amúgy fiatalok vagyunk 25 évesek. Szeretnénk 1 év múlva gyermeket, de ilyenkor én kicsit megijedek, bàr tudom, hogy a saját más, de én félek, hogy mit tudnék vele kezdeni:( mert most is béna vagyok, akármikor találkozunk ha csal megsimogatom a kezét fejét húzza elmagát és elegem van, megfogadtam inkább hagyom, majd ha ovis lesz, talán akar majd nyitni, ha nem akkor meg nem.
válasza:A gyerekek mindent megéreznek. Főleg, ha valaki nem szereti őket.
Azért idegenkedik, mert nincs benned iránta nyitottság, szeretet.
Tehetsz róla, nem tehetsz, ez van.
A gyereket meg kell hódítani, bizalmat ébreszteni benne kedvességgel, játékkal, mosolygással.
válasza:Ha egyszer is vinnél neki egy kis plüss állatkát, mosolyogva báboznál neki, énekelnél, akkor később emlékezne rád.
Ha melléd ültetik, nem tudsz vele mit kezdeni, merev vagy, azonnal
megérzi a dermedt légkört és nem akar maradni.
Rámosolyogsz egyáltalán?
válasza:Kérdező, ne csinálj ügyet ebből!
Ha eddig nem volt alkalmad kisbabával, kisgyerekkel rendszeresen intenzíven, akár több órán át együtt lenni, akkor érthető, hogy félszegen viszonyulsz a helyzethez. Ettől lesz más, amikor saját gyereked lesz: mire hazaérsz a kórházból vele, többet leszel együtt kisbabával (ővele), mint egész addigi életedben együttvéve.
Egyébként itt elég távoli rokonról van szó, szóval semmi gond nincs abból, ha pont közte és közted nem lesz intenzív a kapcsolat.
válasza: válasza: válasza:Cáfolom, hogy a gyerekek megéreznék a merevséget vagy a félelmet. Én is mindig be vagyok feszülve idegenek között, pláne gyerekekkel nem tudtam sose mit kezdeni, mert féltem, hogy a szülőnek nem fog tetszeni valami amit mondok vagy teszek, vagy csak simán nem értem meg mit szeretne. Férjem rokonainál mikor voltunk vendégségben, konkrétan tapadtak rám a gyerekek, követtek mindenhova, mint a kiskacsák, ölembe ültek stb. pedig semmit nem tettem érte, nem is adtam nekik semmit, nem báboztam, maximum nagyon néha rájuk mosolyogtam, hogy ne higgyék a felnőttek, hogy fura vagyok és elutasító, de nem igazán vágytam a hirtelen jött népszerűségemre.
Testvérem gyerekeivel még az elején én is lelkesebb voltam már a rokoni kapcsolat miatt is, hogy jóban legyünk, meg azt gondoltam majd milyen jó nagynéni leszek, elviszem őket állatkertbe stb. Na ehhez képest az elején oda se fértem a sok egymásra licitáló rokontól (nagymamák, nagypapák), akik egyik kézzel báboztak, másik kézzel etettek és közbe még énekeltek is, versengtek a szeretetükért stb. Olyan káosz volt minden találka, hogy csak menekültem volna kifelé. Már ketten vannak, a kicsivel még jobban le vagyok maradva, de őszintén szólva már nincs is kedvem erőlködni. Mostmár nincs olyan nagy verseny a kegyeikért, mostmár inkább a gyerekek várnák a nonstop szórakoztatást mindenkitől, de már inkább teher mindenkinek, hogy nem lehet 2 szót se váltani. Amúgy kezdetektől felismernek minket a férjemmel, szeretnek is, nekik szoktam vinni csokit vagy ajándékot, de azt se nagyon tudják követni kitől mit kaptak, szóval nem hiszem hogy ezen múlik. De tény hogy ajándékkal egy gyereket le lehet kenyerezni még.
Mi is most várjuk az első gyerekünket, nővérem is mondta hogy majd segít meg vigyáz rá, de nem hiszem, hogy ez megvalósulna a gyakorlatban is.
Szerintem nem baj, ha nem erőlködtök. Majd a gyerek nyit felétek ha nagyobb lesz, de azzal sincs semmi ha nem úgy alakul.
válasza:A tesóim is így voltak a gyerekemmel, mikor baba volt. Voltak körültötte ezren, meg nem is igazán jött volna őszintén a gügyögés.
Most, hogy nagyobb a gyerekem (ovis), imádja mindkettőt. Mamát/papát is szereti, de a tesóimat még sokkal jobban. Mert már nem énekelni meg cipelgetni kell, hanem játszani vele, fára mászni segíteni, stb.
Szerintem ezen kár paráznod. Ha normális a család, megértik.
válasza:Miért lenne baj?
Az ő gyerekük, nem a tiéd
válasza:Hát majd ha ovis lesz szívesen futkározom vele.
De ez, hogy hangosan beszéljek hozzá, mintha süket lenne, nyálas hangon nem én vagyok egyszerűen. Nem szeretnék mások előtt így viselkedni.
Nekem sose volt baba sajnos a családomban még, így nagyon testidegen a számomra, de tesóm számara is amúgy és páromnak is:D
Valahogy engem kicsit idegesít, ahogy látom, hogy szerencsétlen gyereket kézből kézbe veszik, hurcolják jobbra-balra a házban és nem az én gyerekem nem fogom megfogni a kezembe és vinni ide -oda. Egyrészt nem rokonom és nem akarom kérdezgetni ezt, másrészt eddig vagy 3x próbáltam és amint felemeltem és vittem volna neki vmit megmutatni sírt is, tehát nem akarom, hogy aztán mindenki azt gondolja rólam, hogy milyen szerencsétlen vagyok, hogy egy babával sem bírok el.
Kb. Ilyenkor azt érzem tényleg gyereket se szeretnék. Látom előre a gyerekünk sorsát, mi lesz ha őt is mindenki csak dajkálni fogja és mi meg egy nagy szerencsétlenség leszünk.:(
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!