Milyen esetben fordulhat elő olyan, hogy hiába neveli jól az ember a gyerekét/gyerekeit, és felnőtt korukban mégsem szólnak hozzájuk vagy hálátlanok?

Ez összetett dolog, persze függ a személyiségtől is, mindazon által azt gondolom h ha a gyerekeim felnőtt fejjel "nem szólnak hozzám" ott valamit csak el bactam a nevelésben.

Az meg h hálátlan? Ezt nem is értem. Miben nyilvánul meg?

Ezesetben mégsem lettek olyan jól nevelve.

Jó, tegyünk kivételt a mentális betegekkel, azok esetén el tudom képzelni, de egy gyermek olyan erősen függ érzelmileg a szülőktől - nézd meg, még az alkoholista, bántalmazó szülekeiket is gondozzák sokan egy jó szó kifacsarásáért cserébe -, hogy ha valaki eljut arra a szintre, hogy nem beszél a saját szüleivel, ott nagyon el lett valami cseszve.

5, senki nem állítja, hogy a gyereket csak a szülő neveli és semmi más nincs rá hatással.

De magát a szülő-gyerek viszont alapvetően a szülő viselkedése alapozza meg és formálja.

Én pl. nem beszélek a kontrollmániás anyámmal, aki egész gyerek és fiatal koromban csak cseszegetett, bűntudatot keltett, lelkileg bántalmazott, leszólt, stb. Na, szerinte ő jó anya volt, mindent megtett, csak rossz hatással voltak rám a barátok (akikkel max. a suliban találkoztam, mert hozzánk nem jöhetett senki és én sem mehettem sehova még kamaszként sem). Ja, meg a férjem, akinek normális családja van, és akik nagy szeretettel fogadtak és normálisan funkcionálnak, szeretik egymást, ez rám állítólag mind rossz hatással volt, meg nekem olyan a személyiségem, hogy másképp mertem gondolkodni, mint ő, pl. egyetemre menni, ami szerinte hülyeség.

Szóval érted. Nem azért fordultam el tőle amúgy, mert másképp gondolkodik, mint én, hát sokan másképp gondolkodnak, hanem mert mindemellett soha egy jó szót nem kaptam, soha.

Mi az, hogy jól neveli? Miben nyilvánul meg? El lehet ám rontani rendesen attól még, hogy egy szülő meg van győződve róla, hogy "ő jót akar".

És mi az, hogy hálátlan? Sokan azt hiszik pl, hogy a gyerek kutya kötelessége az idős, beteg szülőjét gondozni akár a saját szakmai és magánélete árán. Ez elég szélsőséges, és szerintem nem lehet kijelenteni, hogy ha erre valaki nem hajlandó, akkor hálátlan.

Szerintem az pl. egy opció, hogy a gyerek “rossz társaságba keveredik” és elkezd drogozni, és mikor a szülők nem fizetik tovább, akkor nem tartja a kapcsolatot.

Nem állítom, hogy a szülőnek nem lehet felelőssége benne, hogy a gyerek drogozni kezdett, de azt sem állítom, hogy minden esetben egyértelmű a rossz nevelés.

Ugyanígy pl. mondhatjuk, hogyha valaki bekerül egy bántalmazó kapcsolatba és azért szakítja meg a kapcsolatot a szüleivel, akkor az sem biztos, hogy a szülő hibája.

Vagy nekem amúgy van egy barátnőm, aki 30 éves koráig nem nagyon dolgozott és akkor annyira elmérgesedett a viszony, mert a szülők ezt nem vették jó néven, hogy kiköltözött külföldre és évi 1-2 alkalommal beszél csak a szüleivel. Nála igaziból sosem értettem miért (8 éves kora óta vagyunk jóban), de utálta a szüleit kb. olyan 12 éves korától. Mivel barátnők voltunk, így beleláttam, hogy olyan dolgok miatt, minthogy a családi pótlékból az anyja vett magának pulcsit, pedig az “neki járt volna” - amúgy többszörösét fizették ki a hobbijára havonta. Meg, hogy nem örököl semmit tőlük. Meg mert az anyja mindig olyasmi ruhát vesz neki szülinapjára, amit ő nem szeret.

Szóval be kell vallanom, hogy sosem értettem pontosan mi a baj a szüleivel, szerintem tök jófej szülők voltak. Lehet volt valami a háttérben amiről nem tudtam, de igaziból számomra nem derült ki. Mégcsak azt sem mondanám, hogy rosszul nevelték, mert szerintem másnak bejött volna ez a nevelési módszer, náluk meg nem.

Attól függ, kinek a szemszögéből nézzük...

Nálunk pl ha anyámat és nevelőapamat kérdezik, akkor ők fel vannak háborodva, mert ők mindent megadtak nekem, felneveltek, elindítottak az életbe. Nekik köszönhetek mindent, mégsem nyitom rájuk az ajtót.

Ha engem kérdeznek, akkor meg nekik max annyit köszönhetek, hogy itt vagyok 30, 5éve pszichológushoz járok. Amit tőlük kaptam az az önbizalomhiányom, az önértékelési problémám, a megfelelési kenyszerem, a gyerekkorom amit végig vert nevelöapám, anyám meg végignézte szótlanul. Vagy az a rengeteg pénz, amit lekellett nekik otthon tennem, vagy az a 2ezer forint és 2 szatyor ruha amivel eljöttem otthonról.