Hány éves korában mondtad el enyhén autista/Aspergeres gyermekednek, hogy ő autista? (hány évesen tudtad meg?)

De 10es ès mi van akkor ha a szüleinek se tűnt fel,hogy a srác autista?(és senki nem nevezte nevèn a problémàt)

Nyilván azt làttàk,hogy milyen de gondolhattàk ,hogy komolyodik majd.

Lányom 8, nemrég lett meg a diagnózis, még nem tudja, "hiába" jár csecsemőkora óta fejlesztésre. Miért? Mert előbb egyértelműen a megkésett mozgásfejlődése miatt járt, később a megkésett beszédfejlődése miatt. Gyógypedagógushoz pedig iskolafelkészítőre. Neki az a norma, hogy félévente neurológiai és neuropszichológiai kontroll van. Pont ugyanolyan természetességgel veszi, mint a szemészeti ellenőrzést vagy a fogászatot.

Hogyhogy csak most lett diagnózis?

Én is feltettem a kérdést: mert folyamatosan fejlődött, nem volt regresszió. A markáns tünetek folyamatosan enyhültek. A környezetének már "egészen normálisnak tűnt". Mi is elengedtük, hisz millió orvos látta és amikor felvetődött, elvetették. Az iskolábakerülés hozta végül ki. Nekik "túl furcsa volt" ahhoz, hogy elindítsanak még egy vizsgálati körre.

Beszéltem erről szakpszichológussal, hogy mikor kell elmondani: ha érzi, ha rákérdez, ha frusztrálja. Kamaszkorban mindenképp.

Nem tudom, hogy előbb előjön-e nála, mert most olyan közegben van, ahol nem ő az egyedüli "fura" és nem is a "legfurább".

Normál tanmenetű általános iskola inkluzív osztálya.

Nálunk sokáig ez volt a helyzet:

Több diagnózis, vegyesek, jöttek, mentek. Nem mondtam a gyerekemnek hogy hívják a diagnózisait, pedig nyilván már bölcsitől járt fejlesztésre. Azt mondtam azért kell, mert ez meg ez meg ez még annyira nem megy, ebben fejlődnöd kell. Auti fejlesztésnél is mondtam, hogy neked nehezebb megy a dühkezelés és a helyes viselkedés. Kb 5 évesen kérdezte meg először, miért kell járnia, más meg miért megy gyógytesire, ő meg nem. Suliban is azért járt, mert nem volt kedves mindenkivel, kb ennyi volt a legutolsó problémája. Az én gyerekem érezte, hogy ő más, de elkülöníti magát az aspiktől meg az autiktól, őket fogyatékosnak meg sérültnek tartja, mert rosszabb képességűek nála, nem bírja őket mert furcsák és nem tudja miért kellett járnia velük, mikor "hülyeségeket vesznek", meg "nem lehet rendesen beszélgetni, csak kérdések alapján(segítő kérdések autiknak, hogy tudjanak beszélni a nyarukról", meg külön dobókocka volt társasnál, miért nem lehet normálisan játszani, miért kell dedósan sajátot választani.. az enyém nem hasonlít és nem is hasonlított soha másokhoz, akármilyen diagnózist is kapott, ezért azt mondtam neki, hogy xy dolog nem megy neki. Nem is igazán a kedvesség hiányzik, kicsit többre tartja magát másoknál és nem mindenkivel együttérző. De minél keveset megyünk sérült közegbe, annál inkább látom, hogy tök normális, ha egy 7-12 éves nem örül, ha ügyetlen játékos kerül a csapatába, vagy nem akar a rosszul futóval fogócskázni, vagy nem akar együtt rajzolni azzal aki "elrontja", mert nem színez jól, vagy nem akar a sérült gyereknek a párja lenni és nem akarnak folyton kedvesek lenni. Mióta sok gyereket látok úgy érzem az enyém olyan, mint ők. Nem kell terézanyának lenniük. Oké, dühösebb volt sokkal, milliószor jobban, mint mások és nem bírta a konfliktusokat, stresszt meg a kötöttséget, de ezen kívül nem volt más baja, az csak járulékos tünet volt. Pl azért volt "gyenge" szociálisan, mert dühös lett és kiabált, verekedett, ha nem ő volt az első sorversenyben, de amikor ez nem volt tök jó volt benne. Meg oké megütött másokat akiket nem bírt, de mások is megütöttek másokat. Csak ő dühösebb volt és frusztráltabb, más meg visszafogottabb.

Nem érzem, hogy bármelyik korábbi diagnózisa lefedné, 8 éves kora óta problémamentes és már az utolsó kódja is lekerült, (igen, 10 éves kor körül lekerülnek ezek a kódok mert sok a túldiagnosztizálás/félrediagnosztizálás, de azért nagyon sok a helyesen adott is). Szóval én nem mondtam neki semmit, mivel én sem vagyok biztos benne, az meg csak hab a tortán, hogy a "szakemberek" sem biztosak benne. Ha ez a szubjektív megfigyeléseken alapuló pszichiátriai diagnosztizálás építészet lenne, betiltanák, mert sok ház dőlne össze.. Most képzeld el, hogy kimegy hozzád a vízszerelő és azt mondja, hogy szerinte a fővezeték miatt vizesedik a fal, aztán kiderül, hogy csak a gyerek eláztatta zuhannyal, vagy a feletted lakónál úszik a fürdő, hozzád meg csak átázott.

Kb ilyen az egész és ezt nem fogom elmondani a gyereknek. Azt tudja, hogy milyen területen volt baja, és ha majd rákérdez, akkor elmondom azt is, amit itt, ennek a gyerekverzióját már tudja. Egyébként mindenki úgy érzi magát, hogy kilóg kicsit. Sulikban szokott lenni ilyen osztályfőnöki órán, hogy "csukott szemmel emelje fel a kezét aki.. ".. és akkor meg lehet nézni, majdnem mindenki emeli a kezét, mivel a félelmek, szorongás, valahova tartozni akarás normális érzés. Az enyém már egy ideje nem emelné fel a kezét, csak néha bizonytalanodik el, de a többiekben is van ilyen, hogy "most a barátom vagy, vagy még haragszol, mert legutóbb a Nórit választottad párnak és nem engem" Ezek oda-vissza mennek alsósoknál. A Márk Gergővel játszott, mikor azt mondta a Gergő, hogy Márk gonosz, és ne játsszak vele. Most akkor miért játszik vele?.. ember legyen a talpán, aki kiigazodik a folytonosan változó érzéseiken, alsósnak lenni nehéz, 15 perc alatt változik mit gondolnak és éreznek:)

Amúgy osztom a 24es véleményét, az emberek harmada kb nem átlagos, de hogy konkrétan mi is a bajuk, azt a szakemberek is csak bizonyos szélsőséges esetben tudják megmondani. Akikkel fejlesztése járt a gyerekem, ők pl autik. Az egyik furcsán babrál a kezével és furcsán szakaszosan néz és passzív, alig mutat önálló véleményt, a másik folyton oda nem illő tényeket közöl majd szégyelli magát, hogy mondta és visszahúzódó, majd túltolja a vicceskedést vagy a dühöt és olyan furcsán mozog közben, harmadik arcán szinte semmi érzelem nem jelenik meg és olyan monotonan beszél, negyedik pedig bizarrul viselkedik és dühös típus-veszekedős, hasonlít a gyerekemre a rossz idegei miatt, de van benne valami furcsán bizarr, ahogy jár, ahogy mozog, a hanglejtése, hogy nem reagál mindig, ha beszélnek hozzá és keveset vagy túl mereven néz rád. És ezeknek jórészét a gyerekem vette észre, én csak rövid ideig láttam őket, mikor a gyerekem megmutatta, vagy kiránduláson. Az én gyerekemben ezeknek nyoma sem volt soha, talán csak másfél-két éves kora közt, mikor lábujjhegyezett volt fura a mozgása. Persze most is látom, hogy hajszálnyit eltér, de minden gyerek eltér hajszálnyit, ha elemezni akarom őket, ahogy figyelem közösségben. Az enyém csak feltűnőbb részen, pl ő az első, aki bosszankodik, ha veszít, de azt se mindig..

"Mióta sok gyereket látok úgy érzem az enyém olyan, mint ők."

Szóval empátiát hírből se ismerő erőszakos kis görcs? Erre nem lennék büszke. Autistáról nem kerül le kód, mert nem kinőhető. Nem fogyaték, hanem egyfajta "máshogy van hizalozva" állapot. A gyermeked csak szimplán pszichopata, mint az anyja, aki teljes tagadásban van.

A szakembereket is azért felelőssègre kène vonni ,hogy diagnosztizàlnak sokszor fèlre meg túl mert nekik az az èrdekük.

És igen akárki, akármit mond nekik az az èrdekük.Külföldi tapasztalat aim alapján ott azért nem dobàlgatjàk ilyen könnyen a diagnózist,mert a rendszernek nem èrdeke.(mert ott tényleg meg kell kapnia a gyerekeknek a fejlesztèst nem csak papíron, legalábbis jobban törekednek rà)

Itt meg adják a diagnózisokat,állítólag mèg fejpènz is jàr érte a szakbarbàroknak ,a fejlesztèsre ad az àllam pènzt amiből a gyerek meg nem kapja meg a kiírt mennyisèget meg minőséget és ezért a szülők viszik magànba fejleszteni, na ők is jól megélnek belőle .Ja igen és ,hogy a szülő ne rinyâljon annyit kap emelt családi pótlékot meg súlyadó kedvezmènyt is meg előírt,,fejlesztést"

Ja és nem beszéltünk mèg a gyógyszerekről .Na és így néz ki valójában ez a business.Èn nem vagyok szakember de azért elég szépen körbejàrtam ezt a tèmàt.Beszèlgettem erről sokfèle orvossal, tanárral,szakemberrel,edzővel,szülővel,akik gyerekekkel foglalkozoznak.

Létező dolog sajnos az autizmus de nem ennyire.Lehet velem nem egyet èrteni

"Itt meg adják a diagnózisokat,állítólag mèg fejpènz is jàr érte a szakbarbàroknak, a fejlesztèsre ad az àllam pènzt amiből a gyerek meg nem kapja meg a kiírt mennyisèget meg minőséget és ezért a szülők viszik magànba fejleszteni, na ők is jól megélnek belőle."

Ez egy ellentmondás. Ha a szülő magánba viszi, hogy megkapja a szükséges fejlesztést, akkor tehát létező problémára kapott kódot, nem csak úgy "osztogatták".

Ha nem kapott volna, mint "bezzeg külföldön ", akkor a gyereke ugyanúgy nem jutna államilag fejlesztéshez, mint így. Akkor miért is járna jobban bezzeg külfölddel?

Külföldön gyanúdiagnózis van először amikor a gyerek mèg kicsi és sokat változhat akár 2+évig is eltarthat és kapja a fejlesztèseket.Es szerencsés esetben kiderül,hogy a gyerekkel már nincs különösebb gond és vége.

(Nyilván az enyhébb esetek)

Nem egy olyan eset van ,hogy akik külföldön èlnek itt kapnak diagnozist ott meg (mèg) nem de a fejlesztèst igen.