Tényleg nem lehetek így boldog?

Én nem szeretnek gyereket. Szerencsére a szüleim úgy vannak vele, hogy ha szülök akkor ne más miatt szüljek, hanem azért mert szeretnék. Nem zárom ki a lehetőséget, hogy majd valamikor lesz de most biztosan nem. Abból is kiindulva, hogy 1 éve már nincsen kapcsolatom(az akkori párommal is meg tudtuk beszélni, ugyanis ő nem akart gyereket). Viszont így az ünnepek miatt egyre többet találkozom a rokonokkal. Van egy rokonom aki egy nagyon kedves ember, segít ahol tud, viszont amikor megkérdezte tőlem, hogy mikor szeretnék gyereket én elmondtam neki, hogy " ha találok magamnak egy olyan párt akivel el tudom képzelni az életem és szeret ahogy vagyok akkor talán lesz, de én inkább affelé hajlok, hogy nem lesz" Erre az volt a válasza,hogy "Én egy anyatipusú embernek látlak.Biztos vagyok benne, hogy találsz magadnak egy olyan párt aki tud szeretni. Milyen nagy öröm a gyerek stb" Én közöltem vele, hogy "én értem,hogy szeretnéd, hogy boldog legyek, de szerintem gyerek nélkül is lehet olyan boldog valaki, mint gyerekkel" Ekkor mondta azt, hogy "az az ember aki nem vállal gyermeket az majd lehet később fogja megbánni, majd amikor idős korára egyedül lesz" Erre pedig azt mondtam, "hogy egyedül is lehet boldog az ember, ha van valami hobbija amit csinálhat vagy van egy kisállata" Erre már csak az volt a válasz, hogy szerinte az nem teljes boldogság. Végül apukám húzott ki a helyzetből,mert megkérdezte a rokonomat, hogy a mostani időben szokott e horgászni.

Én értem, hogy aggódik miattam, hogy nem leszek boldog de én még mindig tartom magam ahhoz, hogy gyermek nélkül is lehet boldog az ember ugyanannyira, mint gyermekkel. Itt tegyük hozzá, hogy nincsen bajom a gyerekekkel. Unokatestvéremnek nemsoká lesz kisbabájuk és én teljesen tudok nekik örülni. Jó látni, hogy a gyermek szeretetben fog felnőni. Boldog vagyok az örömüknek.

Nektek mi a véleményetek erről?