VAN RAJTAM KIVÜL MÉG OLYAN ANYUKA, AKINEK MEGFÖZ RÁJUK AZ ÉDESANYJA? Néha olyan lelkiismeret furdalásom van. Még néha ö vásárol be nekünk is. én nem nagyon járok boltba.

Hali!

Örülj neki, hogy segítenek! Köszönd meg szépen, és fogadd el bátran. Igazából az unokájának segít, hogy nyugodt, szép, egészséges babuka legyen. Te csak foglalkozz a babával, a szoptatással és a pihenéssel. Neked most ez a "munkád" :-) Olyan nagyi/anyós, aki nem segít ilyenkor, az vagy tényleg nem tud segíteni, vagy ennyire nemtörődöm...

Én pl azt csináltam, hogy a nagyinak megrendeltem az alapanyagokat interneten (pl Lacsiboltja.hu) ő meg átjött hozzánk főzni.

Nyugodt babázást! ;-)

No,látom megy az irigykedés.

Semmi baj ezzel,ha szívesen főz az anyukád,akkor miért lenne probléma?

Én is örülnék,ha a helyedben lehetnék :) ,mert így egy feladattal kevesebb maradna és több idő jutna a gyerkőcre.

Viszont....ahogy írtad,sanszos,hogy elkényelmesedsz e téren.Bár azt is írtad,hogy emellett meg ellátod a háztartást,így nem hiszem,hogy annyira lusta vagy,hogy ne álj neki főzni,ha muszáj lesz.

...még valami: Olvastam, hogy a baba gyakran felébred éjszaka.

Hagyd az ágyában, ne vedd ki éjszaka, csak akkor, ha nagyon muszály (peluscsere, etetés). Csak ülj oda az ágya mellé és símogasd a hátát, hasikáját, amíg megnyugszik. Nem kell magára hagyni, de tudatni kell vele, hogy most nem játékidő, vagy gyakori kajcsi ideje van. Sírdogálni fog 1-2 éjszakán át, de utána rájön, hogy éjszaka aludni kell. Kifizetődő kibírni azt a kis sírást, hidd el.

Egyidő után meg fogja szokni azt is, hogy éjszaka még enni se kérjen, hanem egyen egy jó nagyot este, aztán irány, alvás reggelig ;-)

Na és akkor mi van, ha elkényelmesedsz? Nyilván nem fogod éhezi hagyni a családot akkor sem, ha egyszer anyukád abbahagyja a főzést.

Szerintem köszönd meg amikor csak tudod, és örülj neki! :-))

ugyan még csak félig anyuka vagyok(áprilisra várjuk:D),de szerintem anyu és anyós is sokat fog segíteni,én nem érzem gáznak. Egyrészt,mert ahogy ismerem őket,tuti szabit vesznek ki arra az időre,míg az elején leszünk,hogy velünk tudjanak lenni,meg őket ez boldogsággal tölti el(első unoka)meg nálunk sose volt ebből para,hogy segítünk egymáson,mi is nagyimékkal éltünk,férjemék is,így nálunk nincs meg az,ami manapság divat,hogy csak a teljes elszeparálódás jelenti azt,hogy felnőttél.

Örülj neki,és vigyázzatok magatokra:D

Én nemhiszem, hogy ez baj, sőt!

Persze akkor gáz, ha te abszolút rájuk hagyatkozol, de én is szeretem ha anyu segít, ő ajánlja fel mindig, én sosem kérem, de ő jön. Nekünk ilyen a családunk, nekünk ez a család:) És jól esik nagyon ha ő főz nekem:) Összeszorul a torkom akkor is ha erre gondolok:)) Mintha megint az ő pici lánya lennék, aki izgatottan várja,hogy kész legyen az ebéd ^^ Én szeretek amúgy főzni és jól is tudok, de azért anyu nagyon jó :3

Aki meg cseszeget itt is azzal ne foglalkozz, nem szép dolog tőlük:(

Szia

Mi is hasonlóan élünk, mint egy korábbi válaszoló. Kétgenerációs családi házban anyósékkal. Külön bejárat, külön lakás, külön szint, külön élet. De. Mióta szültem én még nem főztem csak a kicsinek. Fiam már elmúlt 2 éves. Anyósom nyugdíjas szakácsnő, szeret és tud is főzni. ÉS ha már úgyis főz maguknak, akkor nekünk is. Mi annyit teszünk, hogy a havi kajajegyet mindig odaadjuk bevásárlásra. Ezen kívül viszont semmit nem fogadnak el. Azt mondja, hogy Ő így tud nekünk segíteni. És én hálás vagyok érte. Csak a fiammal kell foglalkoznom és a lakás rendben tartásával.