Mi a véleményetek erről a gyereknevelésről?

Nem hétköznapi, de ha rendesen le volt tisztázva minden résztvevő lelkében, hogy ez így a legjobb, akkor nem gáz. Olyan sok minden furcsaságot hozhat az élet...

Amúgy el tudok képzelni egy ilyen helyzetet, de szerintem, mint anyuka egy ilyen történetben, nem tudnék lemondani egyik gyerekemről sem hosszabb időre(hónapok),talán csak hetekre, ha mindenkinek jobb is lenne úgy. De, ha valaki képes rá, és TUTI nem bántja ez a kislányt sem, de CSAK akkor!-hát, szerintem belefér.

Egyszerűen lehet, hogy a kislány tényleg jobban ragaszkodott a mamájához, mint a szüleihez, márpedig van ilyen, így viszont talán jobban megviselte volna az, ha őnélküle kellett volna élnie.

Vagy ez, vagy mert megviselte a gyereket, hogy a szülei lepasszolták eredményezhette azt, hogy végül nem is akart a szüleihez költözni. Ha utóbbi, akkor nagy hiba volt, ha előbbi, semmi gond nincs az esettel.

Mondjuk azt nem ertem hogy hogy tudtak adaadni a lanyt, a tesodat.

Nem tudnam elkepzelni hogy alanyomat mas nevelje.

"Nem szidjuk együtt a szomszédasszonyt kérdés"

A sztori nekem tiszta, csak ezt a kifejezést nem ismerem.

Ez zavar be kicsit talán másnak is, de lehet, csak én vagyok tájékozatlan, mások meg tényleg a történetet nem értették elsőre.

a 80-as években szerintem ez teljesen hétköznapi dolog volt, legalábbis nekem nagyon sok ismerősőm van (korosztályomból), akiket ugyanígy a nagymamánál nőttek fel. Nyilván ez nem reprezentatív minta, de nekem talán pont emiatt nem tűnik ez olyan kivételes esetnek. Bár amikor először hallottam erről barátnőmtől meglepődtem, de aztán sokakról kiderült, hogy a nagyinál nőttek fel.

Egyébként is akkoriban talán mert 50 évesen már nyugdíjasok voltak a nagyszülők, sokkal több hárult rájuk, mint manapság. A legtöbb gyerek a nyári hónapokat, hétvégéket a nagyinál töltötte.

MA meg sokan azt is felháborítónak találják, ha nagyi hozza el az unokát az oviból. A múltkor volt egy óvónő vagy micsoda, aki levezette micsoda lelki sérüléseket szenved el az a gyerek és válik teljesen kezelhetetlenné, akit nagyszülők hoznak-visznek oviba.

Az egy teljesen más világ volt, minden szempontból.

szia

Én találkoztam már ilyen családdal. Sogoroméknál alakult ki, mikor ők gyerekek voltak. Én sem igazán értettem, de ők biztos ezt találták a legmegfelelőbb megoldásnak:

Sogorom és öccse között 13 hónap van. Semmi gond nem is volt, addig mikor anyukájuk megint terhes nem lett, mikor a kicsi 2 hónapos volt. Veszélyeztetett terhesként befektették, őket elvitték az apa nagyszülőkhöz (250 km-re egy tanyára), mert apuka dolgozott, anya meg kórházban.

Ekkor voltak 1,5 éves, és 4 hónaposak.

Időközben megszületett a húguk, ők maradtak, mert anyukájuk szerint nem bírt volna 3mal. Mikor 1 éves lett a kislány, őt is elvitték nayihoz, azzal a címszóval, hogy a nagyok úgyis ott vannak, anyuci meg megy vissza dolgozni. Kb. az ünnepeken látogatták őket, meg a nyári szünetben 2 hetet a szüleiknél töltöttek a Balatonon.

Kb 7 éves volt a nagy, mikor kitalálta az anyukájuk, hogy költözzenek haza, és kezdjék otthon az iskolát. Ők akkor már nem akartak, a szülők meg nem erőltették. A szülők ma már úgy tálalják, hogy a nagyi nem akart egyedül maradni a tanyán.

10 éves volt a nagy, mikor nagyi lebetegedett, a gyerekeket hazavitték, nagyit meg berakták egy elfekvőbe.

Nekem az a furcsa, hogy a gyerekek nem neheztelnek a szülőkre. Sőt, nővérem azon van kiakadva, mikor a férje megsértődik, hogy nővérem nem az anyósától kér gyereknevelési tanácsot.

Amúgy egy köztiszteleben álló tanár házaspárról van szó.