Anyukák! Mikor éreztétek úgy, hogy készek vagytok a gyerekvállalásra?

Az én esetemtől nehogy megrémülj!:D

Együtt voltunk 16 éve (házasság 6 éve), volt új ház, autó, mindenkinek biztos állás, több diploma.Én 34 voltam, a férjem 35.

23 évesen mentem férjhez. (Férjem 25 éves volt)

Addigra volt két friss diplomám, felsőfokú nyelvvizsgám, biztos munkahelyem.

Jól éreztük magunkat kettesben az első házassági években, mert előtte mi nem éltünk együtt, így hatalmas újdonság volt az új élet.

25 évesen már szerettünk volna kisbabát, de nem akart összejönni.

Végül 27 éves koromban született meg a gyermekünk, aki már 2 éves.

Az anyagi hátterünk biztos volt addigra, minden készen állt a fogadására.

22évesen mentem férjhez 1év járás után, a férjem 28volt, már dolgozott, én meg egyetemre jártam. Egy albérletben laktunk (most is), 23évesen szültem, 1évig még suliba jártam baba mellett, lediplomáztam, aztán jött a második is 25évesen. Nyilván mivel nem dolgoztam, csak gyest kapok, férjem sem keres rettentő jól, hóvégén lenullázódunk, de nem ez a lényeg. Most tervezzük a harmadikat is, és ha újra kéne kezdenem az életem, már legalább 3-4gyereknél járnánk, nem csak kettőnél

25,5éves vagyok :)

Én soha nem éreztem úgy, hogy kész vagyok, valami még mindig hiányzik. Még egy nagyobb lakás, még egy felújítás, most még túl új az új munkahelyem, még kéne félre tenni pénzt..... még...még....

Ha így folytattam volna, akkor most nem lennék 30 hetes kismama. Egyszer azt mondtam, elég, most már igenis BÁTOR leszek, belevágok!

Én nem éreztem úgy, hogy nekem feltétlen kell gyerek, de józan ésszel, 32 évesen már nem nagyon van min gondolkodni, hisz lassan kifut az ember lánya az időből.

14 éve ismertem akkor a páromat, ebből 13-at együtt éltünk, 6 éve már házasságban.

Egy véletlen (?) segített dönteni. Őszölni voltunk a férjemmel a Mátrában egy baráti házaspárral, és ott jöttem rá, hogy otthon felejtettem a fogamzásgátlót, csak a doboza van nálam. Mivel már szóba került többször a gyerektéma, és nem a férjemen múlt, hogy még mindig szedtem a gyógyszert, így ezt jelnek tekintettem és ráálltunk a gyerekprojektre. Egyből összejött. Most 16 hónapos szerelmünk gyümölcse.

Milyen volt az anyagi hátterünk? Hát, százszor jobb, mint most! Saját lakásunk van, amin már nincs hitel. Megvan mindenünk alapszinten, amire egy háztartásnak szüksége van. Nincs autónk és nem élünk nagy lábon, a férjemnek 3 állása van, de boldogulunk.

Úgy érzem, a megfelelő pillanatot választottuk a gyerekvállalásra, ha előröl kezdhetném sem szülnék előbb!

Érzelmileg már 19 évesen vállaltam volna, csak az anyagiak...

21 voltam, mikor férjhez mentem, majd lediplomáztam, a férjem 20 volt, mikor elvett, ő nem akart egyetemre menni, inkább már nekiállt megteremteni a közös fészkünket. Most 23 múltam, és jónak láttuk, hogy család legyünk. Eldöntöttünk, belefogtunk, egy hónap múlva baba a pociban volt, most nagy örömmel várjuk :) 24 leszek, mire megszületik, pont a leendő apuka 23 szülinapjára.

Mi megismerkedünk, másnap összeköltöztünk, egy véletlennek köszönhetjük, hogy megterveztük a babát.

Ö a nagyszüleinél lakott akkor, én odaköltöztem. 2 hónap után egy teljes hétig nagyon rosszul voltam, fáradékony, hányingerem volt, stb. Mivel megszakítással védekeztünk, elvileg bármikor megfoganhatott volna. És felhoztam neki, hogy félek, hogy terhes vagyok. Ö meg azt mondta, hogy nagyon örülne neki:) Mivel szerelem volt elsö pillanattól, tudtuk, hogy kell nekünk a pici. Attól kezdve nem védekeztünk, 4. hónapban megfogant a kislányunk. Abban a hónapban jegyzett el, mikor még nem tudtuk, hogy sikerült. Nagyszülöktöl elköltöztünk albérletbe (egyik barátja házába), mikor anyu mondta, hogy költözzünk hozzá mert anyagilag egyedül nem tud egy 3 szobás lakást fenntartani. A babát csak késöbb tudta meg.

8 hónapos terhes voltam mikor összeházasodtunk. Most 6 hónapos a kislányunk, még mindig anyunál lakunk, babának mindene megvan, pedig én nem dolgoztam elötte, de férjem jól keres mostmár...

Jobb, hogy anyukámmal lakunk mert sokmindenben segít. Gyes után én is elmegyek dolgozni és akkor még autó is lesz. 23 évesen szültem, férjem 25 éves és imád mindkettönket!!!:)))

Mi tudtuk, hogy 10-20 év múlva sem fogunk jobban állni anyagilag (maximum rosszabbul), akkor minek várjunk, nem igaz?:)