Anyukák, kismamák, apukák! Milyen véleménnyel vagytok a védőnőtökről? Mennyire tartjátok be a tanácsait?

Persze, hogy ez a dolga, de nem rendszeresen. Ha látja, hogy egy családba bármikor betoppanhat, mert patyolat minden, akkor lépjen túl ezen a családon. Ugyanakkor én spec. úgy szeretek nagymosást tartani, hogy szétkupacolom az összes szennyest a folyosón, és a lakás tele van szárítókkal. Rém kínos volt úgy ajtót nyitnom, hogy a gyerekem rohangált a vizes bugyogómmal, mert épp leszedte a szárítóról.

Én megértem, hogy véded a mundér becsületét, de sajnos a nagy magyar átlag azt látja, hogy őt cseszegeti a védőnő (akár a bejelentkezés nélküli látogatásokkal), de ahol igazán szükség lenne rá, ott nincs jelen. Nagyon friss tapasztalatom: kórházba kerültem a gyerekemmel, a szobatársnőm egy hatgyerekes anyuka, a legkisebbel. Három hónapos kora óta tehéntejet ad neki és nem foglalkozik vele, hogy a tejtől lett bronchitise a gyerekének. Március óta kórházba be, kórházból ki, anya közönyös, egy órán keresztül ecsetelte, hogy milyen szemét a gyerekorvos, mert mentőt hívott hozzá, amikor elvitte a gyereket védőoltásra. Kérdezem én, ha tudják (márpediglen tudták), hogy gondok vannak, akkor miért nem kapott fokozottabb védőnői felügyeletet a család? Megmondom miért: mert nem foglalkozik ezzel az ő védőnőjük. De mondok mást: az utcánkban lakik egy család, idáig 8 gyereket számoltunk meg, víz-, csatorna nincs a házban (pottyantós a kert végében, a fürdőszobából az ablakon keresztül öntik ki a vizet), szemetet soha nem rakják ki, inkább elégetik. Szerintem ez egy olyan család, ahova min. kéthavonta el kellene, hogy jöjjön a védőnő. Szerinted hányszor láttam? Egyszer sem.

Elhiszem, hogy jó lenne ez a rendszer, de nem működik jól.

Épp tegnap voltam a védőnőnél, mert harmadik babót várom és a kiskönyvemért mentem volna. Elvileg terhestanácsadás délután egytől négyig van - én ha belegebedek, akkor sem tudok ebben az időben menni, egyre hozom haza a nagyobbomat az oviból, negyed kettőkor a kicsit már rakom le aludni, mert akkor már alig áll a lábán a fáradtságtól, igazából szívesen aludna már hamarabb, de a nagyobbot valahogy haza kell hoznom ugye... Nos, mire ő felébred, negyed négy, akkor éhes, eszik, meg a nagyobb is, négyig ha fejen állok, akkor se sikerül bemennem. Gondolom, nem én vagyok ezzel így egyedül, más anyukák is vannak több gyerekkel, segítség nélkül.... na mindegy. Tegnap délelőtt bementem a csecsemőtanácsadás ideje alatt - megjegyzem, egyetlen kisbaba sem volt, kongott a rendelő - és megkérdeztem, megcsinálná-e a kiskönyvemet. Nemet mondott, mert most csecsemőtanácsadás van, nem kismama!!! Köszi... Menjek vissza ma fél kilencre és akkor ő a jó fej, mert soron kívül megcsinálja. Az már nem hatotta meg, hogy ilyenkor viszem a nagyot oviba, a férjem meg dolgozik... Most kénytelen vagyok ébreszteni szerencsétlen gyereket, hogy hamarabb vigyem és a kicsivel együtt bebillegni megint (város szélén lakunk, ha nem lenne kocsink, vagy 5km-t gyalogolhatnék hogy bejussak, vagy buszozhatnék, de az meg vagy sokkal korábban megy, vagy jóval később, szóval nem egyszerű, de persze nem kédezte meg, gond-e a bejutás) hogy végre megkaphassam így 17 hetesen a kiskönyvemet.

Ez a védőnő? Nem hiszem. Problémát azt csinál, védeni nem véd semmit. Ő sem. Ő már az ötödik védőnőnk 4 év alatt, de normálissal még nem találkoztam.

A betoppanással pedig nem értek egyáltalán egyet, mert legalább közvetlenül előtte felhívhatna, hogy mikor jön, ugyanis jártam már úgy, hogy a nagy nehezen elaltatott, fogfájós gyereket azzal ébresztette a kedves védőnő, hogy ráfeküdt a csengőre. De ha ideszól, hogy negyed óra múlva ott vagyok, akkor figyelem és beengedem... Barátnőm férjét már kétszer verte fel éjszakai műszak után, hiába szólt a barátnőm, hogy mivel mindössze egy szobás a lakásuk, ilyenkor el szoktak menni a mamához, játszótérre, bevásárolni, stb. hogy a férje nyugiban alhasson egy kicsit... No comment.

Mondhat nekem bárki bármit, ha egészségügyi gondom van, megkeresem az orvost, ha szoptatási tanács kell, felhívok egy szakembert, stb. Semmi de semmi szükség nincs a védőnőkre!!!!!!

A tegnapi 17:43-as vagyok.

Tényleg lepontoztok azért, mert elmondtam, hogy a mi védőnőnk nem látja el tisztességesen a feladatát?

Akkor elmondom miket mond, lehet így megértitek:

10 hónapos koráig szoptattam a gyereket, szép kis ducika volt a kislányom, de nem kórosan, hanem amolyan "babásan", erre a védőnőnk azt mondta, kezdjem el fogyókúráztatni a gyereket, mert csúnya kövér felnőtt lesz belőle. (Már két éves, és nem kövér, nem duci, normális testalkatú)

Ragaszkodott, hogy négy hónapos korában kezdjem el hozzátáplálni, fél éves korára válasszam el, ne szoptassam. Normális ember az ilyen?

Nem tudta milyen oltásokat fog kapni a gyerek, volt hogy valamit kétszer akart beadatni, volt ami kimaradt volna ha nem figyelek.

Nem a szakma szeretetéért dolgozik, hanem hogy pénze legyen belőle. Öreg és szenilis, összevissza beszél, ő maga sem tudja mit...

Tudnék mit írni még, de azt hiszem a leírtak alapján is eldöntheti mindenki maga, hogy kíván-e magának ilyen védőnőt...

Kedves utólsó, valami agyament mindenkit lepotozott, aki rosszat mert mondani a védőnőjéről... No comment. :-(

Amúgy pedig akárhogy is nézem, többen vagyunk, akiknek inkább káros, mint hasznos a védőnő.... Felháborítónak tartom, hogy a mi adófizető forintjainkból ilyeneknek adnak fizetést... Én nem kértem beleszólást az életünkbe, semmi szükségem védőnőre, csak senki sem kérdezi meg.

Kedves Gabka77, nekem nem lenne bajom ezzel az egész védőnős témával, de az ilyet, mint amilyen a mi védőnőnk, miért engedik dolgozni még? Aki az ő körzetébe tartozik mindenki utálja, mert tényleg értelmetlen, dühítő és botrányos amit ő művel. Mondhatnám akár azt is, hogy veszélyes is, ha egy olyan friss anyuka kerül a "karmai" közé, aki máshonnan nem tud információt szerezni, vagy esetleg vakul megbízik benne! A másik körzet védőnője egy tünemény, mindenki szereti, ő is szeret mindenkit, legalábbis hitelesen viselkedik!

Az utolsó előtti (lepontozott) voltam.

Nem vagyok Anyuka, sem védőnő(jelölt), hanem fiatal, viszonylag pályakezdő óvónéni, de azért gondoltam írok. :)

Az első (és eddig egyetlen) munkahelyemen kicsit furán néztek eleinte rám, mert mindegyik szülőnél fiatalabb voltam, sőt valakinek a gyereke is lehettem volna. Amivel mégis elnyertem a legmorcosabb szimpátiáját: mindig meghallgattam őket, mindig kedves voltam, mindig segítettem (abban is, ami nem pont a hatásköröm volt) és látták/tudták/érezték, hogy mindent a gyerekükért teszek és őket szolgálom.

Úgy gondolom, hogy ez a lényeg minden gyerekekkel/emberekkel kapcsolatos szakmában. Rajtad érezni, hogy szívből csinálnád, és valóban érdekel az emberek érzése, kérése, panasza. Csak így tovább! :)

Egyébként a legjobb barátnőm is védőnőnek tanul, nem egyszerű, de szorgalommal el lehet végezni.

23N