Felsővezetők/üzletemberek párjai, anyukák, mennyire toleráljátok párotoknak a sok munkát és az utazásokat, meg üzleti vacsorákat?

szia! Egyetértek a többséggel, hiszen tudtad, hogy mire vállalkozol, tudtad, hogy dolgozik és feltételezem - így volna normális - hogy ha nem ilyen beosztásban volt, mikor összeházasodtatok, akkor kikérte a véleményedet arról, hogy elfogadja-e a kinevezést. MIndazonáltal neked is lehetnek rosszabb napjaid - mint a tegnapi volt, ilyenkor jólesik kicsit panaszkodni:)

Az én párom üzletember. Én mindíg csak az egészségéért aggódok. Volt olyan, hogy éjjel 3-kor hazajött, 4-kor lefeküdt, 6-kor pedig kelt. Olyan is volt, hogy a cégnek sz@rul ment, és ő éjjel 1-kor még az udvaron járkált, mint egy elmebajos, és azon gondolkozott, hogy miből csináljon pénzt. De mindíg támogattam abban, amit csinált. Azzal, ha rinyálok, ő nincs kisegítve, az a benyomása lehet, hogy csak hátráltatom ahelyett, hogy támogatnám.

MIkor konferenciára ment, lepasszoltuk a gyereket és mentem vele. Üzleti vacsorákra pedig azért nem jár, mert én tartom itthon:) Épp most mentek el az esti vacsoravendégek. Egyébként, ha tudsz főzni, miért nem hívod te őket üzleti vacsorára? Legalább a férjed is otthon lenne, te is láthatnád és kikapcsolódnál egy kicsit. És igen, most vállaljuk a 2. babát, mert tudom, hogy apárom értünk dolgozik. Eddig még mindenem megvolt, amire szükségem volt, még ha utolsó pillanatban is. Miért panaszkodnék? Most alapítjuk a 2. céget.

1 gyerekes, 29 hetes km

nagyon rosszul viselem :(

pont ma történt, férjem nagyon korán, fél 7kor betoppant, a 2 éves fiúnk ránézett, odarohant hozzám és megölelt. engem! szegény nem értett, majd elsírtam magam :(

gyakorlatilag szombat délután és általában vasárnap van velünk, hétköznap mikor felkelünk már sehol sincs, este meg azután jön haza, hogy a fiunk lefeküdt.

és még azt se mondhatjuk, hogy jól élünk, a válságban tönkrementünk, oda a lakásunk, nagyszülőknél húzzuk meg magunkat 1 éve, most már minimálbér körül keres a férjem kb 2 hónapja, előtte inkább vitt a vállalkozásunk. szóval így tényleg nehéz tolerálni, sokszor elhatároztam, hogy leülök vele beszélni, hogy menjen el alkalmazottnak, akkor többet lenne velünk és még jobban is élnénk, de mikor hazaér befogom a szám :) ő ebben látja a fiunk jövőjét, neki sokkal nehezebb lehet ez az egész helyzet, bárhogy dönt támogatnom kell.

igazán csak azt bánom, hogy minden nagy pillanatról lemaradt, egyedül voltam a fiunkkal minden szép és minden nehéz helyzetben :(

Én igazából nem vagyok még felsővezető de afelé tartok és nagyon sokat dolgozok plusz suli és sport is van.Nincs is párom mert én sajnos nem tudnék hozzá alkalmazkodni,és nem tudnám tolerálni a hisztijét,a napi 10 óra meló után,ha a cég azt mondja menni kell ide vagy oda akkor megyek ez nem kérdés,senkitől se kérem ki a véleményét pláne nem egy csajtól,max. a vezetőimtől.

Kérdező vagy megszokod vagy megszöksz,mert a férjed ilyen típusú hajtós,munkaholista de örülj neki.Gondolj bele milyen lenne egy árufeltöltővel lennél,keresne max 100-t aztán élnétek szűken egy panelban hasonlítsd össze ezzel az élettel ami most van.

Én nem bántalak,de egy jó tanács soha ne szólj bele,mert karakán férfiként bármikor megunhatja és kiteszi a szűrödet,komolyan mondom.Nincs annál idegesítőbb ha a csaj reklamál,fogadd el vagy szakítsd mást nem tehetsz.