Miért alakult ki az a nézet, hogy ahol van pénz drágább karácsonyi ajándékra, ott nincs szeretet, meghittség?

Ez engem is nagyon érdekel. Mi olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a sok (lassan 9 gyermek mellett) nagyon jó anyagi körülmények között élünk, amit nagyon sok mindenkinek köszönhetünk, meg persze a fiatalkori kitartásnak és szorgalomnak. Ezzel csak azt akartam mondani, hogy nem a gyerekek utáni családiból élünk..

Annyira zavar, sőt már kezdem rosszul érezni magam, azért mert jóval több mindent megveszek a gyerekeknek, másképp eszünk, másképp öltözünk, mint egy átlag család, rögtön azt mondja mindenki, hogy nálunk nincs szeretet, minden a pénzről szól, biztos a gyerekek sem szeretik egymást, sőt minket se szeretnek, csak ha kapnak valamit. A karácsonyrl meg inkább nem is beszélek. Annyira megdöbbentő ez az egész, és kezdem azt érezni, hogy ez csak itthon van így, a magyar emberek rettentően irigyek. Kicsiként nagyon rossz anyagi körülmények között éltünk, de sem nekem sem a szüleimnek nem jutott eszébe lenézni, ócsárolni azokat akik nálunk jobban élnek.

Amit en latok az szimpla irigyseg....

Mi is megkapjuk majdnem nap mint nap, hogy persze mert a gyereknek eleg gondolni valamire es mar meg is kapja...

Mi a parommal mind a ketten azert tanultunk rengeteget, hogy majd egyszer a gyerekeinknek könnyebb legyen. A lehetöseg mindenki elött ott van, en sem voltam különösebben okos gyerek... Megis jo iskolakat vegeztem es jo munkam is van, mert akartam...

Igen hajlamos vagyok megvenni a gyerekeknek a sokadik jatekot, amit szeretnenek, mert emlekszek ra, hogy nekem mennyire rosszul esett, hogy anyuek nem tudtak szinte semmit megvenni nekünk. Igen boldog gyerekek voltunk de csalodottak is, mikor a többiek meseltek az iskolaba mi mindent kaptak...

Egyaltalan nem követelözöek a gyerekeink, talan 1-2 havonta emlitik meg, hogy tetszik nekik valami... Termeszetesen nem rohanok, hogy megkapjak meg aznap, de mikor a jatekbolt közelebe vagyok akkor megveszem nekik.

Nem hinnem, hogy ettöl, rosszabb vagy erzeketlenebb szülök lennenk. Sokkal több idöt vagyok itthon a gyerekeimmel, mert nagyon sok mindent itthonrol elintezek es a fönököm nem is varja el, hogy bent legyek mindennap 8-9-10 orat, csak legyen minden keszen hataridöre. Amikor befejezem a sajat dolgaimat akkor rengeteget jatszunk, együtt keszülünk a karacsonyra, kezi munkazunk, rajzolunk vagy csak setalunk es felvilagositanak az elet "nagy" dolgairol a gyerekeink minket :)

A gyerekeink egyaltalan nincsenek elkenyeztetve, söt! Minden jatekukra ugy vigyaznak mint a himes tojasra, tudjak, hogy nincs masik ha szandekosan törik, szakitjak a jatekokat.

Söt sokkal több embersegre sikerült mar most megtanitani a gyerekeket, pedig meg csak 5 evesek. Csak a pl. kedveert, multheten ugy jöttek haza az ikrek az ovibol, hogy kepzeljem el, hogy milyen jo, hogy az egyik ovis tarsuknak kicsi tesoja született, es mondta, hogy egy szobaba es agyban alszanak es nagyon sok kicsi ruhajuk nincsen, csak ami a nagyobbikrol megmaradt. Es hogy nekik az az ötletük, hogy karacsonyra szeretnek odaadni az Ö kicsi ruhajukat a csaladnak es egy kisagyat is es emiatt beszeljek mar az anyukaval, hogy mikor tudnank odaadni nekik, de nehogy azt merjem mondani az anyukanak, hogy Ök szegenyek! Csak nekünk ugy is sok van es nem tudjuk kinek adni... Hat a könny szökött a szemembe es termeszetesen az emlitett dolgok mar a csoporttarsuknal vannak, anyuka meg majd kiugrott a böreböl amikor elmondtam neki.

Na ennyit arrol, hogy a jomodu csaladoknal nincs szeret, meghittseg es a gyerekek egy penz körül forgo vilagban fognak felnöni....

Végigolvastam, miről nem szabad írni, remélem az én válaszom nem ütközik az oldal szabályaiba. Mi karácsonyra minden gyereknek csak egy ajándékot veszünk, nem túl nagyot. A nagyobb ajándékot a szülinapjukra kapják pl. biciklit, mert az az ő ünnepük. Karácsonykor mást ünneplünk.

A XVII. században. a harminc éves háború idején egy svéd katona megsebesült, s magára maradt a harctéren, ellenséges német földön. Lényegében a biztos halál várt rá, de egy német parasztcsalád rátalált, s annak ellenére, hogy ellenségnek számított hazavitték és ápolták. Karácsony közeledtével, már fel tudott kelni, így kiment az erdőbe és levágott egy fenyőágat. Gyertyákat tett rá, és a házigazda gyerekeinek kis állatkákat faragott fából. Mikor eljött a szenteste, behívta a családot a szobába és ezt mondta.

-Nem tudom megköszönni, vagy meghálálni, amit értem tettek. Pénzem sincs. Egy dolgot adhatok, megosztom önökkel, hogy odahaza az én falumban hogyan ünnepeljük a karácsonyt. Levágunk egy fiatal fenyőágat, így emlékezünk arra, hogy Jézus a fiatal életét áldozta értünk. Gyertyát gyújtunk, így emlékezünk a fényre, ami Jézussal a Földre érkezett, és megajándékozzuk egymást, így emlékezünk arra, hogy Jézus Isten legnagyobb ajándéka számunkra. Így terjedt el a karácsony ünneplésének ez a módja először Németországban, majd máshol is . Magyarországra a XIX. századra ért el, nálunk az első karácsonyfát Brunszvik Teréz grófnő állította az első magyar óvodában. Mi azért ragaszkodunk az ajándékozás ezen formájához, hogy ne vesszen el eredeti, szimbolikus jelentése.

több oka lehet.

nálatok szerintem az irigység, tudatlanság.

a másik ok lehet: van néhány olyan ember, akik az értéket csak az anyagiakban mérik. Lenézik azt, akinek nincs annyi...stb.

Meg olyanok is, akik nem tehetséggel, vagy szerencsével,kitartással hanem másokon átgázolva, másokat kihasználva gazdagodtak meg.

Ha valaki gazdagok közt csak ilyeneket ismer, akkor , ha rossz az emberismerete, tévesen azt hiheti, hogy a pénz együtt jár a lélektelenséggel.