Van itt olyan kismama, aki minden nehézség nélkül, de teljesen feladta a baba előtti "életét"?
MIóta megszületett a kislányom, (7 hónapja) egyszerűen semmi de semmi nem tud érdekelni csak a baba. Ez borzasztó, a férjemmel már a válás küszöbére sodródtunk. Mindig előtérbe teszem azt, hogy a lányom mikor alszik, eszik, stb..., és csak utána jöhet minden más. Így programokat csinálni sem tudunk együtt, mert ugye valamelyik szükséglet mindig közbe szól. Totálisan a gyerekembe élek, benne oldódok fel, semmi de semmi nem érdekel rajta kívül, az tesz boldoggá ha vele vagyok. Egész nap cipelem, énekelek, játszunk, altatom, nem esik nehezemre, boldoggá tesz.
Esetleg járt már így valaki, elmúlik ez? Ja az, hogy másra hagyjam, szóba se jöhet. Anyukámékra esetleg, de csak akkor, ha már máshogy nem tudom megoldani az elintézendő dolgokat. AKkor is csak 35-40 percre, utána rohanok haza.
Ez biztosan nem egészséges, ha más tenné elszörnyűlködnék ennek hallatán, de így, hogy benne vagyok, teljesen természetesenek érzem. KÉrlek olyanok írjanak, akik jártak/járnak hasonló cipőben, és van tatpsztatluk azzal kapcsolatban, hogy ez természetes-e, múlandó vagy nem, esetleg tényleg kellene külső segítség? A férjem szerint igen, mert téboly ahogyan megváltozott az életünk amiatt, ahogy én a babához viszonyulok... :-(((((
válasza:
válasza:Egyetértek a kedves és segítő válaszokkal. Csak az a baj, hogy "na jó megpróbálok változni, mert sokan mondják"->ez nem fog menni. Amíg te magad úgy érzed, hogy ez normális, addig nem fogsz tudni változtatni. Azon kívül, ha ezt normálisnak tartod, akkor miért baj, hogy válás szélén álltok? HIszen akkor te mindent jól csinálsz, nem lehet veled baj?
Nem sértésnek szánom ezt egyátalán, ezek csak ilyen elgondolkoztató kérdések, amiker biztos szükséged lehet. Sok szerencsét a boldog családhoz! :)
Köszönöm a további válaszokat is!
Érzem én, hogy valamit nem jól teszek, csak egyszerűen nem megy másképp. Meg kell erőszakolnom magam, hogy más is beleférjen a napomba. Tehát nálam pont fordítva van mint másoknál. Sokan szenvednek attól, hogy a baba után magányosak, bezárva érzik magukat, soknak érzik a napi 24 órás elfoglaltságot, én meg pont fordítva érzek, minden perc amit a lányom nélkül töltök elvesztegetett időnek érzek.
Még annyit, hogy hármasban minden este kimozdulunk, hol cukrászdába ülünk be, hol csak sétálunk a belvárosban, szökőkút mellé leülünk, ott beszlégetünk a kicsi meg tátott szájjal nézi... stb.
Na egy szó mint száz változtatnom kell, és ahogy az utolsó előtti hozzászóló írta, ma eljutottam a felfedezésig, és bízom benne, hogy ez az első lépés a változáshoz, és abban még inkább bízom, hogy a kicsim ennek nem látja majd kárát.
válasza:ha már felismered, hogy valami gond van, onnét fogva konnyebb. de igy is meg kell dolgozni a változásért...és nem konnyu, én is tapasztaltam. majdnem késon, kb 1 év után kezdtem komolyan venni:((
szinte mindig a babámmal vagyok, egyedul, teljesen beleszoktam ebbe a mokuskerékbe. tobbnyire élvezem, de a másfél év alatt rengeteg síros-kiborulos nap is volt a kis rosszcsont és az egyedullét miatt. a férjem sokáig turelmes volt, de a kapcsolatunk eléggé megsínylette...és tudom,hogy nem így kell lennie, a legturelmesebb pasi is megunja egyszer, és akkor fogod érezni, hogy hiányzik...
probáld néha rábizni valakire a gyereket, sokat segít, neki is jot fog tenni...én anyuméknál szoktam hagyni eleinte 1-1 orára, mindig rohantam érte, de tudtam, hogy jo ott neki. most már egész napra is otthagyom, ha ugy alakul. ha nagyon anyás lesz miattad (tudom, ez valakinek nem teher, de...), még nehezebb lesz késobb, hiába is változtatnál már akkor.
nekunk is fontos nagyon a napirend, de már megtanulta a család is, hogy az evés és alvás idot respektálják. most már ugy megyunk ebédre, hogy elsonek eszik a kicsi, aztán lefektetem, majd nyugodtan eszunk mind. kulon szobában teszem le, és nem engedem, hogy kozben ébresztgessék. megérthetik, annak egy felnott sem orulne. a napirendet figyelembe véve is ki lehet mozdulni otthonrol! és kell is, mert akármilyen jo is babázás, nem hiszem el, hogy ez a mosoly és lelkesedés 3 évig fog tartani szuntelenul. és minél késobb látod ezt be, annál nehezebb lesz a kicsinek is...szorítok nektek
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!