Anyukák, ha nem lenne muszáj, akarnátok dolgozni, vagy inkább háztartásbeliek lennétek? Miért?

OFF:

Gabka 77:

Hogy érted ezt az otthonoktatást?Ez jó a gyerekeknek?Ti tanultok otthon?Magyarázd el,kérlek,ha gondolod privátban üzenet formájában is oké:)

Szia! Még nem tanulunk itthon, mert a legnagyobb is csak július végén lesz ötéves, de erre készülünk.

Az otthonoktatás tulajdonképpen magántanulói státusz, vizsgázni járnak a gyerekek az iskolába évente kétszer.

Én a magam részéről (és természetesen elsősorban a gyerekeimet figyelembe véve!!) úgy gondolom, hogy nekünk ez a legjobb út.

Ajánlok figyelmetekbe egy blogot, egy nagyon kedves otthonoktató család írja, náluk minden kérdésre választ kaphattok: gyereketeto.blogspot.hu

Muszáj dolgoznom, de igazábol szukségem is van rá. Saját magamnak, saját magamért, hogy kiegyensulyozott maradjak.

A fiammal az elso év nehéz volt, mintaféle tapasztalatlan anyuka, utána már élveztem, de nagyonis feltoltott, mikor nyáron elmentem pár hétre kisegíteni...Aztán vissza kellett mennem dolgozni, mikor másfél éves volt. Most megint így lesz, sajnos kell a pénz, megyek dolgozni.

Jo itthon egy darabig, sutok-fozok-takarítok, gyereket nevelek, stb, de mindez akkor is megvolt, mikor dolgoztam, a gyerek meg oviban, csak mondjuk tobbmindent csináltam éjjel, most meg gyozom napkozben. Ha a pénz nem számítana, akkor is dolgoznék, mert szukségem van valami másra, más impulzusokra, élményekre, ami elfáraszt, de egyben fel is tolt. viszont ha tehetném, akkor nem 8 orás munkaidore mennék, hanem mondjuk 4-6-orára, és akkor még tobb maradna otthonra és nem kellene éjszaka foznom;)

Kedves 10!

Ki fogja tanítani őket? Ez egy szakma, komoly módszertannal, sok év tanulás és tanítási gyakorlat után sem tud minden pedagógus jól tanítani. Bocs, ha pont tanár vagy, akkor lehet szerencsétek. De a gyerekek normális pszichés és szociális fejlődéséhez azért közösségbe kellene őket vinni...a tapasztalatok és a szakirodalom szerint legalábbis.

Elmondanád, miért döntöttetek így?

Igen, elmondom. Először is közel s távol nem találok olyan iskolát, ahová szívesen adnám a gyerekeimet, másodszor a magyar oktatási rendszer jelenleg annyira kritikán aluli, hogy azt már szavakkal nehéz kifejezni. Harmadszor egyáltalán nem szeretném 35-ös osztálylétszámmal, legalább fele nem idén barnult kisebbségivel (nem fajgyűlölet, a tisztességes romákkal semmi bajom, sőt, barátaim is vannak közöttük!) nem vagyok hajlandó a kiváló képességű, átlag felett értelmes gyerekeimet iskolába járatni.

Pedagógiai végzettségem van, de nem vagyok tanító. Most nyugdíjba jött nagynéném viszont az, méghozzá szakmailag kiváló, elismert pedagógus, aki szívesen vállalja a gyerekemet, sőt, vele tanulópárban a barátnőm azonos korú csemetéjét is.

A közösségbe járás megvan, jelenleg az ország egyik legjobb hírű alapítványi ovijába járunk, ezen túl pedig komoly társasági életet élünk, a gyerekeim gyakorlatilag folyamatosan közösségekben nőnek föl: a sportegyesületünkben, ahol sportolnak, a hagyományőrző egyesületünkben, ahová tartozunk és saját magunk által kialakított baráti körben, többek között más otthonoktató családok gyerekeivel rendszeresen találkozva.

Sportban és zenében igen jól képzettnek mondhatom magam, történelemben, irodalomban és biológiában vagyok nagyon otthon még ezeken túl, férjem földrajzban és filozófiában nagyon jártas és nem mellesleg anyanyelvi szinten beszél egy idegen nyelvet, így a későbbiek folyamán ezek jó szolgálatot tesznek majd. Matematika, fizika, kémia tanítását pedig egy pedagógus barátunkkal oldjuk meg, már előre le van beszélve. :-)

Azt szeretném, ha a tanulás öröm maradna a gyerekeim számára, de ez csak úgy lehetséges, ha a saját ritmusukban, ütemükben haladhatnak, van idő megállni az esetleges problémásabb részeknél és szárnyalhatnak, amikor szeretnének.

Érdekes, de tény, hogy az általam ismert otthonoktató családok napi 4 óránál soha nem több munkával, szüneteket, hétvégét betartva húsvétra általában végeznek az éves tananyaggal és ötösökre vizsgáznak.

Ranschburg írt egy nagyon érdekes cikket a magyar oktatásról, keményen bírálta azt és többek között kiemelte, hogy a magyar diákok mire elvégzik a középiskolát, verbális analfabétákká válnak gyalázatos oktatási rendszerünknek hála. A magyar diákok - tisztelet a kivételnek! - hibásan értelmezett oktatásunk és még hibásabban létező közösségi nyomorítás által gyakran képtelenek emberek előtt beszélni, nem tudják kulturáltan álláspontjukat kifejteni, közbevetni, vitatkozni, érvelni stb. Holott ezekre későbbi érvényesülésükhöz nagyon nagy szükség lenne!

Másik dolog és csak egyetlen példa a sokból: minden gyerek 4. osztálytól kötelezően tanul nyelvet az iskolában, mire elvégzi a középiskolát, van mögötte 8 év nyelvtanulás, de a legtöbb nyelvvizsgázó fiatal bizony nem győz különórára járni, hogy valóban megtanulja a nyelvet. Mégiscsak érdekes, hogy 8 év alatt heti legalább két nyelvórával nem lehet odajutni, mint egy év magántanárral.... A gyerekek, fiatalok agyon vannak terhelve, végigülnek az iskolában 6-8 órát, iskola után mennek különórára, szakkörre zeneórára, edzésre stb., hogy aztán otthon még várja őket egy halom házi feladat.... Ha összeadjuk, egy kiskamasz gyerek többet dolgozik, mint egy felnőtt. Akarom én ezt a gyerekeimnek? Egyértelmű a válasz: nem! Amíg megtehetem, a gyerekeim kevesebb, de hatékonyabb időt fognak tanulással tölteni, fennmaradó idejükben játszanak, sportolnak, kirándulnak, megismerik a világot, lesz velük idő és lehetőség együtt lenni, beszélgetni és nekik is lesz idejük a privát dolgaikra, amit szeretnek.

Hát ezért otthonoktatás.

Nyelvtanulásra pedig nagyon ráfekszünk velük (már most is tanulnak, az oviban anyanyelvi pedagógus van velük non-stop, itthon is angolul néznek mesét, nagyon sokat megértenek már, az ötéves lányom egyre inkább beszélni is próbál, a hároméves fiam még nem mond angolul semmit, de láthatóan rengeteget megért), következő nyelvnek pedig megy majd a német, mert nem elképzelhetetlen, hogy főiskolára, egyetemre nem feltétlenül Magyarországon járnak majd. Jelenleg az osztrák egyetemek olcsóbbak és jobbak is, mint az agyonnyomorított és világszinten is méregdrága magyar oktatás.

De egyelőre nem akarok messzebb gondolkodni, mint az alsó tagozat, aztán annak függvényében, hogy mennyire válik be nekünk ez az otthonoktatósdi, majd szépen alakítjuk a továbbiakat. Nincs semmi kőbe vésve, van egy terv, ami mentén megyünk, de ez a terv rugalmas és a cél az, hogy mindig megtaláljuk a nekünk legmegfelelőbbet.

Köszönöm, hogy leírtad, értem a szempontokat.

Nem meggyőzni akarlak, nem tudom, hol laktok, biztos jobban tudod a helyi körülményeket. Viszont hasonló félelmeim voltak a helyi egyetlen általános iskolával kapcsolatban, a nagyon értelmes lányom miatt, aki 5 évesen magától tanult meg olvasni. Én pici korától úgy neveltem, hogy a tanulás érdeklődésen alapuljon, és játék legyen. Ha ez kialakul és belsővé válik, nagyon nehéz egy iskolának elrontani. Amikor beírattam, sokminden miatt aggódtam, osztálytársak, tanítók, hasonlók...de kellemesen csalódtam, mert alsóban kizárólag a tanító személyiségén és a gyerek motiváltságán múlik minden. Mint kiderült, a tanítók szinte mind nagyon jók. A lányom maradt érdeklődő, 5 éve kitűnő. Ezt csak azért írom, mert sokszor nem látunk tisztán, amikor véleményt alkotunk. Mégegyszer, nem akarlak befolyásolni, ez a mi történetünk. Tudnám itthon tanítani, pedagógus vagyok, de nem akarom, ez itthon ne legyen az én szerepem, ahogy a kicsi is suliba fog járni. Sok sikert a továbbiakban!:)