Van itt olyan aki soha nem akart gyereket de ettol boldog hazassagban el?

Csak akkor érezted, hogy nem vagy egyedül, amikor nőtt benned valaki?

Nem azzal van baj, hogy nem akartok gyereket, ezt mindenkinek szíve joga eldönteni, de az a stílus, amit itt előadtatok (tisztelet a kivételnek, mert volt pár intelligens választ adó is) elkeserítő. Gyerekcsináló??? Miért kell gyűlölni azt, akinek fontos a gyereke? Önző, aki gyereket vállal?? Gondolkodás nélkül ugranék egy kamion elé, ha azzal a gyerekemet megmenthetném. Ez lenne az önzőség? Ti jobb is, ha nem szültök, mert csak a gyereketek életét tennétek tönkre.

Hát őszintén, tiszta szívből remélem, hogy aztán egyikőtök se áll neki siránkozni évek múlva a teherbeesés kategóriába, hogy nem jön össze a gyerek.

Mindenki azt kapja, amit érdemel. Talán nem kellett volna elkezdeni a "gyerek nélkül nincs élet" szent szöveget prédikálni...

Mindenkinek szíve joga eldönteni,hogy akar-e gyereket,vagy sem. Én kamaszként (is) mindig mondtam anyámnak,amikor jött a "majd megtudod,ha gyereked lesz" szöveggel,hogy nekem ugyan nem lesz. Soha. Aztán 23 évesen,védekezés mellett terhes lettem. 3 éves kapcsolat volt akkor,egyből abortuszra akartam menni. Nekem az életem munkából/bulizásból/szerelemből állt,baromi jó alakom volt és nem akartam ezek nélkül élni. Aztán a párom közölte,hogy szeretné,ha megtartanánk. Gondolkodtam és végül úgy döntöttem,hogy legyen így,legyen egy gyerekünk,végülis tőlük (is) szép az élet. Azt hiszem,hogy ekkor már elkezdtek dolgozni az anyai érzések,mert a régi énem biztos,hogy ment volna a kórházba... Innentől aztán vége volt a régi életemnek,a legjobbat akartam a babának. Én,aki előtte csak azt tartotta szem előtt,hogy neki jó legyen, az ötödik ruhát is megvette,mert neki így volt jó... Háttérbe szorultak ezek a dolgok,feleslegesnek tartottam,hogy megvegyem a századik pólót is,inkább vettem valamit a fiamnak. 45-ről 80 kg-ra híztam,megváltozott a testem,de a párom így is éreztette,hogy tetszek neki és szeret. Amikor először megláttam a fiamat,megérintettem,az életem legcsodásabb élménye volt. Jártam amerikában,spanyolországban,dániában,németországban,ezer és egy helyen,de egyik sem volt szebb élmény,mint a fiam születése. Ennek már két éve és soha nem fogom megbánni,hogy utat engedtem a sorsnak. megértem azokat,akik nem akarnak gyereket. De szerintem inkább ők az önzők,nem azok,akiknek van. Többen is írták,hogy "mert nekem így jó,mert nekem és a páromnak így jó,mert nem akarok krumpliszsák testet",szerintem ez az önzőség. Akinek gyereke van,annak a legfontosabb az,hogy őt boldognak lássa. Ez lenne az önzőség? Szerintem bármelyik anya az életét adná a gyerekéért,ettől leszünk mások,mint azok,akiknek nincs (mert nem akarnak,nem azért,mert nem lehet). Teljesen máshogy látjuk a világot. Nem értem,hogy egyes válaszolók miért fröcsögtek?! Aki nem akarja megtapasztalni,hogy milyen anyának lenni,az valószínűleg nem is való anyának. Az anyai szeretet a legtisztább érzés,nem vár el cserébe semmit,feltétel nélkül szeret és óv minden bajtól.