Azok a nők, akik nem akarnak gyereket miért nem akarnak?

Úgy gondolom, gyerek annak való, aki jó életet tud nyújtani anyagilag és mentálisan is, tehát normális körülmények között tudja felnevelni. Én nem szeretem a gyerekeket, sőt nem bírom elviselni őket -- mindenhol idegesítenek a(z amúgy teljesen normális) dolgaik, pl. sírás, visítás, rendetlenség hagyása, folyamatos kérdezősködés, szaladgálás stb., és ismerem magam annyira, hogy tudjam, rámenne a gyerekem és a saját lelki egészségem is, ha ezt kellene elviselnem nap mint nap. Elég nehéz elmagyarázni, de a gyerekektől egyszerűen felmegy bennem a pumpa, és racionálisan indokolhatatlan, szinte állatias dühöt érzek a kisgyerekek iránt, csak mert a környezetemben viselkednek gyerekként, ez gyakran a szüleikre is vetül, amiért felnőtt társaságba hozták a gyereket.

Ezen kívül ott van az is, amit több válaszoló írt már: sosem volt semmilyen anyai vágyam, késztetésem, még óvodában se vágytam papás-mamásat játszani, testvért se akartam soha.

Szóval a saját érdekemben és a köz érdekében: nem. Nekem kell a nyugodt életem, és meggyőződésem, hogy mindenkinek, így a gyerekeknek is jár ugyanez, mellettem viszont erre nem lenne lehetőségük.

Nem szeretnék lemondani a mostani életemről . Stabil kapcsolatom van 10 éve, a férjem sem akar .

Egyszerűen nem vonzó számomra sem maga a terhesség,sem a szülés,sem az újszülöttek,sem a nagyobb gyerekek. Azt sem igen lehet megindokolni valaki miért akar ,egyszerűen vágyat érez rá és kész.Ösztönös dolog .

Én pont azért nem akarok gyereket,mert nő vagyok,ha férfi lennék és csak annyi lenne a dolgom,hogy minél többet dugjak,akkor lehet hogy nem ellenkeznék annyira,annak ellenére hogy nagyon irritálnak a kisgyerekek,amelyiknek már van egy kis agya,kb. iskoláskorú,már nem idegesit annyira.

Kb. 16 éves korom óta azt csinálok amit akarok (kivéve a munkába járás),engem nem fog beszabályozni senki,egy gyerek mellett nem élhetnék úgy,mint most.A férjemmel 13 éve vagyunk együtt,ő régen akart volna gyereket,azt hitte hogy ez változni fog nálam,de tévedett,ennek ellenére elfogadta hogy így érzek.Tisztában vagyok vele,hogy egyedül fogok elpusztulni,a férjem idősebb nálam,igazi barátaim sincsenek,nem lesz kellemes öregkorom,de azért nem fogok szűlni hogy ne legyek egyedül 30 év múlva.34/N

Én majd szeretnék, de teljesen megértem azokat akik nem, és nem is erőltetik.

Sajnos van egy ismerősöm, aki 35 évesen magára (és a férjére) erőltette hogy mindenáron gyereket akar, bár igazi anyai ösztön soha nem volt benne: mindig amikor nagyobb társaságban voltunk, láttam ahogy arrébb megy a kisgyerekesek közeléből, nem is próbált megfogni soha egy kisbabát vagy beszélgetni róla a szülőkkel. Ezt mindenki látta, ahogy az is nyilvánvaló volt, hogy csak azért kellett neki a gyerek, mert a barátnőinek már mind volt, és náluk épp ez volt a trendi, nem akart kilógni a sorból.

Kár hogy nem látta be, ő teljesen alkalmatlan a dologra. Amióta megvan a fia, állandóan a férjének vagy az anyjának passzolja át, ő meg megy a barátnőivel csavarogni. Ha fél napot otthon kell maradnia a kicsivel, már panaszkodik, meg hívogatja a férjét hogy nem bír vele. Úgyhogy tessék, ezért aztán volt értelme vállalni azt a gyereket, most meg nem bírja elfogadni hogy alkalmazkodnia kell hozzá, képtelen a korábbi szokásaitól megválnia. Felelőtlen, önző liba, aki ráerőltette ezt az egészet a férjére (az még nem is akart addig gyereket, de legalább amióta megszületett, benne kialakultak az apai ösztönök).

Az előttem válaszolók nagyjából összefoglalták az én véleményemet is, még azt tenném hozzá, hogy nem szeretem sem az embereket, sem a gyerekeket. Bosszantanak, legszívesebben kiiktatnék az életemből mindenkit, aki azt szajkózza folyamatosan: majd megváltozik ám ez, aztán milyen jó anya lesz belőled, majd meggondolod magad, ez csak átmeneti, és társai. Nagyon, nagyon szomorú, hogy az emberek úgy érzik, joguk van beleszólni az életembe - vagy egyáltalán hozzám szólni. Én sem mondom neki, hogy minek szülted meg? Volt értelme? A sok bajlódás vele, míg kicsi, aztán a kamaszkor, amikor hálátlanok, bántanak, te meg sírsz titokban, mert rossz anyának érzed magad?

Nos igen, ilyen embereknek, mint én, nem is való gyerek. De akik ilyenek vagyunk, tudjuk magunkról és tudunk teljes életet élni gyerekek nélkül is, bármennyire is hihetetlen sokak számára.