A lányom kirohant a forgalmas úton az autók elé, amikor sikerült befogni én nagyon megvertek. Ezt így kellett volna?

6 éves. Először leszálltam én (egyik kezembe 100db-os pelenka, másikba 2 db csurig megpakolt táska) utána pedig ő. Szépen jött is mellettem. Aztán egy pillan alatt arra eszméltem hogy nem látom. Kifutott a főutra. Szerencsére nem történt tragédia. Magamból kikelve ordibáltam, hiszen nem tudtam hol a gyerekem. Aztán ő megkerülte a buszt és visszajött. Erre ledobtam az összes táskát a kezemből, nekiálltam futni, 2 óriásit kapott a seggére, meg egy nagy pofont. Közben torkom szakadtából üvöltöttem. Én nem szoktam ütni a gyerekeket, de most valami mintha késztetett rá. Természetesen a buszon ülők végignézték, és leht hogy falusiak is látták. Még mindig úgy érzem megérdemelte hogy megverjem. Viszont amikor a férjemnek elmeséltem, szinte kikelt magából, velem ordibált elmondott mindenféle qrvának, meg 34x felvázolta hogy ő milyen királyul megoldotta volna kéz nélkül is. Egyszerűen nem fogja fel hogy negyed pillanat alatt eltűnt a gyerek. Ki vagyok akadva, 1 hete történt azóta nagyon rosszul vagyok, nem térek magamhoz.