A gyerekek ellátása a nő dolga. Egyetértetek ezzel?

Alapvetően nem értek egyet az ilyen „nagy, általános igazságokkal”. És pláne, mióta gyerekem van, rádöbbentem arra, hogy az embernek lehetnek elvei – aztán a valóság teljesen másképp fest, a gyereknevelés pedig folyamatos alkalmazkodást követel meg. Szóval szerintem igyekezz a kissé rugalmasabb gondolkodásra, különben a problémáknál „törni” fogsz. :)

Ahány ház, annyi szokás – tartja a mondás, és ezeknek a népi bölcsességeknek általában jó alapjuk van, érdemes belegondolni. Ismerek olyan családot, ahol a férfi a fia születésekor közölte, ő addig nem hajlandó foglalkozni vele, amíg nem beszél. Ő valóban nem tudott nem tudott mit kezdeni egy csecsemővel, egyetértene veled.

Ugyanakkor én meg rettegtem a pár napos gyerek fürdetésétől, a férjem pedig örömmel végezte. A te inerciarendszeredben így én nem vagyok nő. :)

Ugyanakkor van itt még egy dolog, amit érdemes lenne átgondolnod, pláne, ha a férjed szeretne majd foglalkozni a csecsemővel is: te szülöd a gyereket, te szoptatod a gyereket – ezeket férfi valóban nem tudja megcsinálni. De miért hagynád ki az egyéb tevékenységekből?

Másrészt egy gyerek ellátása baromi fárasztó tud lenni, te bizonyára szupernő vagy, de engem kikészített volna, ha időnként nem tehettem volna félre ezt a „papás-mamást”.

3-as vagyok.

Valahogy gondoltam, hogy nincs gyereked. Majd pár hónap kialvatlanság után könyörögni fogsz a párodnak, hogy egy kicsit foglalkozzon vele ő is (ha nem teszi magától), mielőtt meghalsz a végkimerüléstől.

Hidd el a saját gyerek más, mint a "másé". Tud majd vele mit kezdeni - már ha a közelébe engeded...

Igenis fontos a gyerekkori kötődés is! Azért kötődnek anyához a legjobban,mert mi etetjük ,gondozzuk őket mert mi vagyunk velük a legtöbbet! Apának kell (mert ugye normális családba így működik) gondoskodni róluk ugyanúgy,hogy a picik is érezzék,van egy másik biztonságos kéz is aki gondoskodik róluk,aki mellett biztonságban vannak ,mert ő apa!

Ha apa lenne a picivel reggeltől estig és te dolgoznál,nem is ragaszkodna hozzád annyira mint apához. Akkor hogy gondolhatod,hogy nem fontos a kötődés?

Ha azt a napi x órát is elveszed a párodtól,akkor tényleg semmi kötődés sem fog kialakulni,még az az alap sem,amire szükség van baba és apa között.

Az én párom mindíg babázott,etetett,fürdetett,altatott. Imádott róla gondoskodni és most...most elválaszthatatlanok! Pedig nem lányunk van!

De ha 2 évig rá sem hederített volna,akkor biztos vagyok benne,hogy nem ragaszkodnának ennyire egymáshoz!

Van fèrfi aki belemegy abba,hogy így elvedd a gyerekét?

És szerinted nincs problémád a kötődéssel? ...

Távolról sem értek ezzel egyet. Mi az, hogy mit tud csinálni egy férfi egy kisbabával? Miért, talán nincs keze? A szoptatáson kívül mindent meg tud csinálni. Pelust cserél, ringat, babusgat, fürdet, sétálni visz, stb. Nem tudnék olyan férfit elviselni magam körül, aki ezekben nem vesz részt.

Mondjuk szerencsére az én férjem nem csak "segít" itthon, hanem csinálja ő is a dolgát, mint én. Nálunk nincs ilyen, hogy ez vagy az a nő dolga, vagy ez meg az a férfi dolga, az ilyesmitől kiütést kapok.