Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Nem tudom túltenni magam...

Nem tudom túltenni magam azon, hogy nem lányunk lesz?

Figyelt kérdés

Végig úgy éreztem az első perctől kezdve, hogy lányunk lesz. A 12. héten megmondták, hogy fiú, de még nem volt biztos, ezért reménykedtem, hogy következő alkalommal már lányt mondanak. Nem így lett. A 18 hetes ultrahangon is fiút mondtak 100%-ra.

Azóta egyfolytában csak sírok. Mindenkinek lánya született a családban, eszembe se jutott, hogy nekem fiam lehet. Amióta tudom, hogy fiú, olyan gondolataim vannak, hogy már nem akarok terhes lenni, így nem éri meg (nagyon nehéz terhességem van, sokat vagyok kórházban), inkább örökbe adom stb.

Nagyon bűntudatom van, mert tudom, hogy nem fogom annyira szeretni, mint ha lány lenne.

Nagyon nehezen viselem a terhességet, ezért valószínűleg nem is lesz több gyerekünk, ami csak még nehezebbé tesz mindent. Nem akarok fiút. Nem tudom mit csináljak, eddig nagyon vártuk a babát, de mostanra már szinte az élettől is elment a kedvem.


2016. márc. 29. 01:01
1 2 3 4 5 6 7
 21/61 anonim ***** válasza:
80%

Hát ne haragudj, de ha ilyen érzéseid vannak, az azért tényleg nem normális. Téged nem sajnállak, mert veled semmi rossz nem történt, de szegény kisfiadnak nagyon rossz lesz, ha ilyen érzések lesznek benned, és így fogod nevelni. Az a durva, hogy pszichológusok sokszor találkoznak olyan fiatalokkal és felnőttekkel, akiknek szinte minden problémájuk arra vezethető vissza, hogy a szüleik más nemű gyereket szerettek volna. Márpedig én úgy gondolom, hogy gyereket csak az vállaljon, aki képes elfogadni, hogy fia is, és lánya is születhet, ugyanakkora eséllyel.

Egyébként én is nagyon lányt akartam, de mindig emlékeztettem rá magam, hogy lehet, hogy fiú lesz. Mielőtt vállaltuk volna, megkérdeztem magamtól "vajon akkor is fogom tudni ugyanannyira szeretni, ha kisfiú lesz?" És igen, úgy éreztem, hogy fogom tudni. De azért bíztam benne, hogy lányom lesz. Mindig is vágytam egy belevaló, vagány kiscsajszira, amilyen én is voltam gyerekként :D Na hát persze, hogy fiam lett :D Már 8 éves nagyfiú, és imádom, nem cserélném el száz kislányra sem! Aztán úgy döntöttünk, hogy akarunk még egy babát, és megint nagyon bíztam benne, hogy lányom lesz. Másfél év próbálkozás után már nagyon úgy voltam vele, hogy tök mindegy, csak jöjjön már. Utána már éreztem, hogy tutit ő is fütyis lesz, és bejött :D Úgyhogy nálunk igazi kolbászfesztivál van, de nem bánom, imádom a fiaimat, bármennyire is abban bíztam, hogy lányok lesznek, már nem érdekel. Sőt, szeretnénk harmadikat is, és egész nyugodtan lehet ő is fiú, már nem érdekel egyáltalán. Akár fiú, akár lány, az én gyerekem, és ennél több nem kell ahhoz, hogy a világon mindennél jobban szeressem.

2016. márc. 29. 10:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 22/61 anonim ***** válasza:
78%
Nagy divat mostanában mindent a terhességi hormonokra fogni, de akinek megfordul a fejében a gyereke örökbefogadása csak azért, mert nem olyan nemű, ahogy elképzelte, az már nem az érzelmi hullámvasút kategória.
2016. márc. 29. 12:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 23/61 anonim ***** válasza:
83%

Tudom, hogy bármivel próbálnálak meggyőzni, nem sikerülne. Idővel pedig jobb lesz, mint minden. És akkor majd akkora hülyének fogod tartani magad, mint amekkorának én tartottam magamat, amikor így éreztem.

Amikor pedig megszületik, imádni fogod, és ő lesz az életed értelme, szerelme, és a legnagyobb rajongód. Megígérem. :)

Csak figyelj. És várom a válaszodat, amikor anyuka leszel.

2016. márc. 29. 12:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/61 A kérdező kommentje:
Köszönöm a normális válaszokat. Remélem úgy lesz ahogy mondjátok, és majd ha már itt lesz, akkor elmúlik ez az érzés. Járok pszichiáterhez, aki megállapította nálam a depressziót. Azt mondta, hogy azért (is) alakult ki nálam, mert nagyon nehéz volt a terhességem eleje, rengeteget voltam kórházban, 15 kg-t fogytam, konkrétan egyedül felülni nem tudtam. A párom is nagyon megviselte, neki kellett ápolnia. Akkor sokszor megfordult a fejemben, hogy minek kellett ez nekünk, miért nem vetettük el stb. Illetve azt is mondta a pszichiáter, hogy valamilyen valószínűleg a gyerekkoromban történt esemény miatt félek a férfiaktól. Rettegek tőlük, ez alól csak pár férfi a kivétel, akiket nagyon jól ismerek (párom és néhány barátom). Annyi mindent hallani a TV-ben is, hogy a férfiak megerőszakoltak valakit, vagy megöltek valakit, és sokkal többször csinálnak ilyeneket a férfiak, mint a nő, és nem tudnám elviselni, ha az én fiam is ilyen lenne. Mert nyilván azokat az erőszaktevő férfiakat se úgy nevelték az anyjuk, hogy ilyenek legyenek... Nem tudom, hogy hogyan lehet "jól" fiút nevelni. A lányokkal meg könnyebb lenne, én is átmentem mindenen, amin egy lány átmehet, amíg felnő. Nem tudom, hogy lesz-e bármi közös bennünk a fiammal. Illetve mivel a családban tényleg csak lányok születtek, ezért el se tudom képzelni, hogy milyen az élet egy fiúval. És itt persze nem arra gondolok, amikor még pelenkás, akkor ugyan úgy kell csinálni mindent, mint egy lánynál szinte, hanem amikor nagyobb. Tőlem nagyon távol állnak a sportok, autók stb, minden ami fiús. Nem tudom elképzelni, hogy milyen lehet az élet egy fiúval. És mivel ennyire megterhelő a terhességem, valószínűleg nem lesz több gyerekünk, és "gyászolom" azt a kislányt, azt az életet, amit mindig képzeltem/akartam....
2016. márc. 29. 13:03
 25/61 A kérdező kommentje:
A rosszakaróknak meg ég azt mondanám, hogy egy év próbálkozás után Clostilbegyttel jött össze a babánk, szóval tudom milyen várni, hogy mikor jön már a baba. És volt egy vetélésem is, azt is tudom, milyen érzés. De azok, akik nem voltak még terhesek, nem tudják, hogy a terhesség mennyire megterhelő, nem csak fizikailag, hanem mentálisan is.
2016. márc. 29. 13:05
 26/61 anonim ***** válasza:
87%

Hu, hat kedves Kerdezo, nem is tudom hirtelen mit irjak!

Nagyon nehez lehet ez most neked...

En vilag eletemben azt ereztem h nekem fiam lesz. Pedig amugy lanyt szerettem volna, de ez az erzes akkor is bennem volt.

Aztan mikor terhes lettem, a dokim es a 4d-s ultrahangos is azt allitotta h lany!

Orultem neki, de rogton eszembe jutott a megerzesem. :-) elkonyveltem h na, ennyit a noi megerzesekrol.

Aztan a 18. Heti genetikai uh-n, ahol csak mellekesen rakerdeztem a nemere, hiszen mar valtig allitottak szakemberek h lany,kiderult h Fiú!!!!

Leesett az allam. Ugy 3 napig tartott eszhez ternem. Arra gondoltam h min valtoztat a neme, hiszen eddig is imadtam. O ugyanaz az emberke most is, hogy fiu, mint mikor ugy hittuk h lany!

Persze a te problemad biztos melyebben gyokerezik es rajtad valoszinuleg ez a szemleletmod nem fog segiteni, de kivanom h a szulesig probald meg osszeszedni magad!!!!

A pici fiadnak kellesz! O teged fog imadni, erted fog rajongani!!!


Nalunk is csak lanyok vannak a csaladban, ezert a fiunk korul van ugralva... Bar nem elso unoka, de elso mas nemu! :-)


Mondanom sem kell, imadom, gyonyoru legeny, akiert tuti odalesz minden csajszi! :-D

(3 eves)


Sok sikert es erot a gyogyulashoz!!!

2016. márc. 29. 13:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/61 anonim ***** válasza:
53%

Édes Istenem...szerintem cseréljünk...én halva szültem a kisbabámat 33 hétre. Édes mindegy milyen nemű, de bárcsak élne...akár hármasikrek is lehetnének, nem bánnám, csak lenne élő, egészséges kicsim!

Kapj már a fejedhez, te nem becsülőd meg a benned fejlődő életet... szégyelled magad rettenetesen!

2016. márc. 29. 13:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 28/61 anonim ***** válasza:
83%

Igyefigyelj, amíg baba, édes mindegy, milyen nemű. Aztán mire előjönnek a fiús dolgai, úgy óvoda magasságában, addigra egyrészt mindennél jobban fogod már szeretni, másrészt meg észrevétlenül belenősz te is a fiús játékokba. Harmadrészt pedig az, hogy kijöttök-e egymással, nem a nemétől függ, hanem a jellemétől, az meg lutri. :)

Még egyszer kérem a többieket, de szidjátok a kérdezőt, mert nem gonosz, csak beteg, a depresszió mondat vele ilyen ökörségeket.

Kívánom, hogy gyógyulj meg! :)

2016. márc. 29. 13:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 29/61 anonim ***** válasza:
32%
Utolsó előtti...nekem a kiírt napon volt hava szülésem, mégsem alázok itt másokat....Húzzál te is dokihoz!
2016. márc. 29. 13:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/61 anonim ***** válasza:
77%
Minden rendben lesz, kérlek jelentkezz, amikor megszületett. Addig nézegezd a btokban a fiús rucikat, szobákat, képzeld el az Ő szobáját, jó lesz. És folytasd a terápiát. Őrzöm a kérdésed. Ha szeretnél, írj privit. :)
2016. márc. 29. 13:39
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4 5 6 7

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!