Anyukák nektek is van olyan, hogy elegetek van a gyerekbol?

[link]

Ezt a linket ajánlom elolvasásra!!!!

Nem olvastam a válaszokat, csak a kérdésre szeretnék reagálni.

Nálunk is nagyok az ikrek és van egy két és fél évvel kisebb testvérük, szóval tudom, mi lehet nálatok.

El tudom képzelni, milyen nehéz az ikreknek, hisz hasonlót éltünk át. Amikor baba volt az öcsi (nálunk mindhárom fiú), a nagytesók nem fogadtak el senkit, aki hozzánk jött, megdobálták játékokkal az embereket, erősen belassult a szobatisztaság, stb. Még nem voltak akkor ovisok sem, és benne voltak a dackorszakban, s akkor jön a kistesó... és bizony, vele együtt a testvérféltékenység. Addig csak egymással harcoltak, rivalizáltak, azután át kellett élniük, hogy sokat voltam a babával, nem tudtam ugrani hozzájuk, ha szoptattam, lepisszegtem szegényeket, ha altattam, stb... és egyedül voltam velük reggeltől estig, a férjem nagyon későn jár haza, már jóval altatás után.

Na nem is ragozom, hisz eddig szerintem semmi újat nem mondtam. Lényeg, hogy nálunk is az egyik iker lett érzékenyebb abban az időben, olyan volt, mintha nála akkor zajlott volna le a szeparációs szorongás. Mindig velem akart lenni, éjjel átszaladt, reggel mindig mellettem ébredt, többet sírt, stb.

És igen, én is sokszor feszült voltam, aztán arra jöttem rá, hogy szó szerint MINDEN jobb, mint befeszülni.

Azt írnád, legszívesebben felpofoznád. Hát nézd, én bevallom, hogy fenekükre csaptam, volt ilyen kétszer-háromszor is. Nem vagyok rá büszke, és pont ellenkező hatást értem el. Vagy lepergett róluk, vagy nevettek rajta.

Azt tudod csak csinálni, hogy folyamatosan kommunikálsz velük, nagyon erősen érezteted a szeretetedet, verbálisan is, és simogatással, ölelgetéssel, stb. Találj egy módszert, amitől adott esetben lenyugszol. Próbálj ki új utakat, amiket nem az idegesség diktál. Minden családban más jön be. Csak higgadtan gondolkodj el rajta, hogy nálatok mi lehet célravezető.

Még annyit, hogy én pl. azt szoktam csinálni, hogy ha az egyik iker úgymond elborul és mindenkit piszkál, akkor annak velem kell jönnie, viszem magammal egy kis házimunkára, közben minél nyugodtabban beszélgetek vele, látszólag csak rá koncentrálok. Azért mondom, hogy látszólag, mert a mi helyzetünkben soha nem koncentrálhat csak egy dologra az ember.

Ja, és amikor jó periódusban van az ikred, akkor mondogasd neki, hogy mindig szereted, akkor is, ha épp mérges vagy. Még gondolatban se told el magadtól, mert megérzi a hidegségedet, és annál rosszabb lesz. Lásd meg a szemében, mennyire hiányzol neki, és milyen szomorú ő is. Te vagy a felnőtt, néha nincs más megoldás, mint feltételek nélkül egyszerűen megbocsátani a gyermeknek.

Kitartást kívánok!