Mit gondoltok arról, hogy egyre többen vállalnak először 35-40 éves korukban gyereket?

Régen is születtek kesöi gyerekek , mert nem volt fogamzásgátló, egy nö klimaxig szült. A gyerekvállalásra nehezen találni megfelelö idöpontot, mert végülis ritka mint a fehér holló.

Arról nem is beszélve, h a legtöbb embernek kb 80% nak csak épp annyi pénze van, h saját magát eltartsa, és ez optimális esetben.

Általában még annyi sincs es megis a ilyen helyzetbe vállalnak gyereket az emberek, ami súlyos lemndásokkal jár , áldozatokkal, még annyi pénze sem lesz mint eddig.

Az emberek nem sokat gondolkodnak , itt a baj , ezert ennyi megkeseredett csóró fiatal a világban, akik nem tudnak mit kezdeni magukkal es csaladot vallalnak , perpetualjak a szegenyseget.

En 35 fölött nem szültem es nem is szülnék az biztos, mert ebben a korban a kis reggeli kávézási rutinjaimat felboritani nem akarom, se ejszakazni mert belerokkannák.

41 eves nö , egy 10 eves gyerekkel

18 éves lány vagyok. Én is épphogy 20leszek mikor érettségizek (szintén úgy mint vmelyik előttem szóló, csak a mi nyelvi évfolyamunk egyenlő volt a 0val), szeretnék egyetemre menni. Ha minden úgy lesz ahogy én azt "képzelem" 24 leszek mire végzek a szakommal, utána egy OKJ-t tennék le (10hónap lenne kb.) 25éves vagyom, ha netán MSc-re megyek akkor leszek majdnem 26 és még nem dolgoztam (jó, diákmelóm van, hivatalosan van már egyhónapom, így csak 39év 11hónapot kell aludnom a nyugdíjig :D). Na jó, tegyük fel 24évesen sikerül elhelyezkednem a szakmámba és meló mellett jöhet az okj/msc. Remélhetőleg már van egy jópár éves komoly kapcsolatom, és 2025körül szóba jöhet a gyerek téma. Nem hiszem, hogy meddő lennék, de ha 26évesen nem jön össze a baba így is van még 4évem a 30ig, hogy huszonévesen szüljek. Huszonéves koromban szeretném szülni az első gyermekem, a második akár lehet 30fölött. Persze csak akkor, ha meg van hozzá minden alap dolog (külön ház a szülőktől, biztos anyagiak, munkahely) és nem egy párhónapos kapcsolatból születne a gyermekem.

Tudom, még fiatal vagyok, hogy így előre tervezem, de szerintem 25-30között érdemes szülni az első gyermeket, én 35 fölött már korosnak érzem (ez az én véleményem, ismerek olyat aki 39 volt mikor született a fia, azért mert nem volt olyan biztos kapcsolata, hogy vállaljon gyereket). Az elkövetkezendő években még változhat a gondolkodásom, a céljaim, sőt lehet nem is akarok vagy nem is tudnék szülni. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mikor akar gyereket.

1) ingatlan árak

2) bizonytalan jövő

3) nincs szülői támogatásra lehetőségem

Én azt hittem, hogy 23 évesen, az egyetem elvégzése után lesz állásom, amiből 3 év alatt megszerzem a hitel alaptőkéjét és el tudom kezdeni a családom 25 évesen. Lesz hol laknunk, lesz biztos állásom, lesz segítségem a barátoktól, szülőktől, ha kell valami.

2006-ban alacsonyak voltak az ingatlan árak. Még fél év és el tudtam volna kezdeni a spórolt pénzemen egy hitel felvételével a lakás vásárlást. Már kinéztem 3 ingatlant is, alig 60 éves koromra vissza is tudtam volna fizetni a programozói állásból a hitelt. Aztán megnőttek az árak.

35 éves vagyok. MBA képzést végeztem. Programozóként dolgozom. A fizetésemből lejön az albérlet, a havi bérlet, a kaja. A többit félre rakom. Mindent. Nem megyek nyaralni, nincs kondi bérletem, nem járok magán orvosokhoz, mint kollégáim, nem tartok fenn autót.

Ha most akarom megvenni azokat (hasonló) az ingatlanokat, amiket 2006-ban kinéztem, akkor annyival kell többet fizetnem az induló alaptőkéért, amit még 1.5 évig nem tudok kigazdálkodni.

Az albérlet árak még erősebben nőttek.

Ilyen jövőképpel minek vállaljam el azt, hogy holnap nem kötöm fel magamat? A gyerek bele sem kerül a már a jövőképemben.

A munkahelyemen már indiai kollégákat vesznek fel, mert nincs magyaroknál elég programozó. És az indiai kollégák lesajnálnak, hogy kevesebbet keresek, mint ők otthon.

A szülőknek kitolták a nyugdíját. Még kevésbé fognak tudni segíteni később, még többet kell dolgozniuk, nem fognak tudni segíteni még a kórházba menetel közben sem. Majd az újdonsült anyuka taxit fog hívni, mert nekünk dolgozni kell, hogy tudjuk fizetni az albérlet árát és ne kerüljünk az újszülött gyerekkel az utcára.

Kamu támogatások vannak, amiket 3 gyerekeseket támogat, mindenki mást lehúznak. Aki 1-2 gyereket akar, annak nagyon nehéz. Akik nem az államnak akarnak gyereket, hanem csak maguknak, azok hátrányban vannak.

Amikor azt kérdezik, hogy miként képzeled el magad 5 év múlva, azt mondom: remélem még élni fogok és nem kerülök az utcára.

Még egy dolog h sok nõ a gyerekszülésbe menekül szinte házassági gondok , munkahelyi gondok elöl, vagy mert nem akar visszamenni dolgozni egy munkahelyre ameyet nem kedvel , stb az okok végtelenek . Úgy érzik h a gyerekvállalás által a súlyos gondjaik egy részét letehetik egy idõre , es azalatt senki nem támaszt elvárást irányába, mert Hát terhes vagy épp szült stb

Szerintem ez nemcsak a gyerekkel szemben igazsagtalan , hanem sajat maguk alatt is vagjak a fat hosszútávon, és a gondjaik csak halmozódnak és maguktól nem oldódnak meg.

" majd csak lesz valahogy " sulykolja a tarsadalom , de nem igy van , ez a legfélrevezetöbb tanács, nem , nem törvenyszeru h valahogy mindig legyen es leggyakarabban nem lesz sehogy , sajnos. Es azt a " valahogy " at senkinek nem kivánom.

Talán az emberek jövöképét kéne átalanitani h cél az legyen h megtalálja azt a munkát amire mindig is vágyott, es ne az legyen a cél h annyit tud, h 30 eves koraig ha törik ha szakad leszüli a két gyereket es aztan valahogy minden megoldódik....

Én pont az ellenkezőjét is ismerem. Vannak nők, akik szülni akarnak, mégis karrierre törekszik. És a karrier az, ami miatt később kezdi el a gyereket. Az túlzás, hogy 20 évesen gyereket akarna vállalni "sok" ember. Sőt! Nagyon ferdítés és sarkítás egyben.

Amúgy témában vannak értelmes megszólalások, mint a Lobszterizmus: [link]

Először is ez mindenkinek a magánügye, senki nem szólhat bele.

A VÉLEMÉNYEM azonban az, hogy bár az okok érthetőek (tanulás, tapasztalatszerzés, anyagiak rendezése, stabil párkapcsolat, szellemi érettség, orvostudomány fejlődése stb.) szerintem rossz irány. Én nagyon sok negatív példát látok magam körül, ahol az ilyen "idős szülők" és a gyerek közti generációs szakadék már nagyon tátongott, a szülők energiaszintje sem volt olyan, mint 10 évvel korábban lett volna, és akkor még számoljuk ki, mennyi idősek lesznek, mire a gyerek elkezdi az általánost / a középiskolát, leérettségizik, esetleg egyetemre megy, saját lábára áll stb. Az sem utolsó, hogy így milyen lesz a kapcsolat az unokákkal - egyáltalán élnek-e még (figyelembe véve pl. a férfiak rossz halálozási statisztikáit), és ha igen, milyen egészségi állapotban (igen, tudom, egy 20 évest is elüthet a villamos, de akkor is...)

Én személy szerint 33 évesen éreztem azt, hogy "kiöregszem" ebből a témából, de úgy gondolom, általában 25-30 év között a legideálisabb gyerekeket vállalni - csak sajnos nem "ideális" világban élnünk:S