Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Egyéb kérdések » Csak engem untat, hogy ilyenek...

Csak engem untat, hogy ilyenek az anyák?

Figyelt kérdés

Ismerőseim közül egy kivételével (pedig pont neki van valóban problémás gyereke) mind folyton panaszkodik. Nincs más téma csak hogy mibe rossz a gyerek. Apró-cseprő gondokat sorolnak folyamatosan, mint hogy nem eszi meg a brokkolit meg hogy pakolja a szekrényt vagy mozgékony.

Fikázzák azt, aki épp nincs ott, de ha jószándékkal akarsz bármiben segíteni (hisz ő sorolja folyton), akkor el vagy küldve a fenébe, minek szólsz bele más dolgába. Pedig ők is elítélik a másik módszereit.

És az hogy esik egy gyereknek, hogy folyton a jelenlétében azt sorolják, miben rossz? Hogy hisztis nemalszik nemeszik folyton rosszalkodik dacos fárasztó stb. Milyen önbecsülése lesz egy ilyen gyereknek?

Régen is ezt csinálták az anyák?

Kérdik, hogy bírom, mert nem panaszkodom. Irigyelnek a gyerekemért. Csak mert nem panaszkodom...

Ha dícsérik, milyen csendes, nem állok neki magyarázni, hogy szokott hisztizni is.

Ha az ő gyerekeit megdicsérik, nem állhatják meg, hogy ne mondják, miért tévedés a jó szó... Komolyan mondom, én járok rossz társaságba? Tényleg minden anya ilyen vagy csak az ismerőseim? Már nagyon unom.


2017. dec. 14. 18:16
1 2
 11/13 A kérdező kommentje:
Bocs az első mondatomért!
2017. dec. 15. 06:40
 12/13 A kérdező kommentje:
Újra elolvasva utolsónak lesz igaza. Hajnalban olvasva magamra vettem egy részt, talán teljesen feleslegesen.
2017. dec. 15. 10:05
 13/13 anonim ***** válasza:

Nagyon sajnálom, ha félreérettél.


Aki magát kompetensnek érzi, az messze nem egyenlő azzal, hogy beképzelt és tökéletesnek hiszi magát. Csak kompetens, elfogadja a nehézségeket, ismeri a saját határait és nem kételkedik abban, hogy a nehézségeket meg tudja oldani. És azt is tudja, hogy a megoldás nem a panaszkodásban rejlik. Én így értettem, amit írtam. Én TÉged ilyennek képzeltelek a leírásod alapján és ez nekem inkább pozitív, sjanálom, ha sértőnek érezted.


Másrészt, szerintem aki bizonytalan vagy magában kétkedik, az még nagyon messze van attól, hogy tanácsot kérjen és elfogadjon, én így tapasztalom. Szerintem aki kételkedik abban, hogy nevelési hiba-e a gyakori kelés, a válogatósság, a hiszi, stb., annál első körben a megerősítés, hogy nem az ő hibája mindez, másnál is van (lásd: más is panaszkodik ugyanerre) néha már elég is. Az már egy következő lépés, hogy a tényleg problémás helyzetekre lényegi megoldást is keressen.


Mindenesetre nem megyek pszichológusnak:)


(De van három gyerekem, hét éve beszélgetek anyukákkal játszótéren, klubokban, fórumokon és ezek a tapasztalataim:)

2017. dec. 15. 11:01
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!