Ti is ennyire tökéletesek vagytok? (Lentebb)

Kertes házban lakunk, de nincs veteményes meg haszonállat, egy kutya van kint, egy kijárós benti macska, és ennyi.

Egy lányom van, most 2,5 éves. Nagyon szar alvó, legrosszabb időszakunkban, 11 hós kora körül, 20-30 percenként keltünk egész éjszaka. Az átlag 5-6-7 ébredés volt. Most már csak egyszer vagy kétszer kel fel, átjön mellénk, iszik, és alszik tovább. Ez már király. Fél 9 körül megy aludni este, reggel legkésőbb 7kor kel.

Ma ketten vagyunk itthon, negyed 8-kor keltünk. 11-re bepakoltam a mosogatógépet, kész volt az ebéd (oké, most pont nem nagy kunszt, tegnapról maradt pörkölthöz főztem ki tésztát, de ennél összetettebb is szokott lenni :D), összepakoltam és felporszívóztam a lakást, meg lement két mosás és befűtöttem (2 db cserépkályha). Közben kicsit játszottunk is, nézett a lányom valamennyit mesét (20 percet kb), nagyrészt meg nekem "segített". Most már megebédelt, negyed órája alszik.

Én meg kezdek dolgozni, home office-ban itthonról dolgozom a lányom babakora óta (igen, ez sokkal kényelmesebb, mint bejárni, ugyanakkor míg más "csak" gyeden van, babázik meg háztartást vezet, addig nekem a melót is meg kellett ezek mellett oldani. valamit valamiért).

Ezért biztos lepontozás jár, de őszinte leszek: én nem tudom, hogy a napi házimunkában mi olyan marha nagy cucc, hogy ennyien nem érnek a végére, mint ahányan ezen az oldalon rendszeresen panaszkodnak. Sokan lakásban, 1 gyerekkel. Félreértés ne essék, NEM arról beszélek, akinek bazinagy veteményese van a hátsó kertben, állatokat lát el, meg 3-4 gyereket menedzsel, esetleg még dolgozni is jár. Arról, aki mondjuk gyeden van 1 gyerekkel, és semminek nem ér a végére egész nap. Oké, az első hetek nehezek, össze kell csiszolódni, nincs rutin stb. De akinek ez hónapok, évek múlva se megy, az szerintem valamit elcsesz, de nagyon. Egy kis akarás kérdése az egész. Mert nekem is vannak napok, amikor nem jön össze, de azért ha őszinte akarok lenni, azokon a napokon egyszerűen lusta vagyok, és leszarom, hogy a kupi közepén ülök, (vagy a gyerek beteg és atomnyűgös, az megint egy más szitu). Minden más esetben ha akarom, meg tudom csinálni az alap rendet, tisztaságot, és valami kaját, és nemhogy az egész, hanem még fél nap sem kell hozzá. Felmosni, fürdőszobát takarítani, meg ilyen nagyobb dolgokat csinálni heti 1-2 alkalommal elég, azért az nem mindennapos, és meg lehet csinálni akkor, amikor a férj otthon van, és leköti addig a gyereket.

Nem, ezt én se csinálom meg hetente, szerintem fölösleges is.

11-es

11-es igen, igazad van, de itt a körülmények mások. A kérdésben már dolgoznak, gyerek bölcsiben és a kérdés, hogy így hogyan sikerül megoldani a háztartást+gyereket+hobbit.

Azért is írtam, hogy pl. az első barátnőnek azért könnyebb, mert nem kell órákat utazniuk a munkába aztán haza, hanem 5-10 percre laknak mindentől.

Szóval pl. amíg én utazok haza a gyerekkel vonaton, addig ő megfőz meg kitakarít, meg sportol meg elkészül. Nekem marad minderre, amit ő csinál kb. másfél órám, miután hazaértünk. És valljuk be, abba a másfél órába nem fér bele minden, döntenem kell pl. hogy főzök és pakolgatok, vagy edzek vmit, vagy a gyerekkel foglalkozok, de abba a másfél órába nem tudok annyi mindent belesűríteni, ha megfeszülök akkor sem, amit az első barátnő. Mert mások a körülmények.

És szerintem a kérdező sincs olyan helyzetben, mint pl. az első barátnő, ezért is nehezebb neki és amikor összehasonlította magukat, csak azt látta, hogy mennyi mindent tud csinálni a barátnője, ő meg nem. Csak nem vette figyelembe, hogy neki pl. utazni kell, nyűgösebb a gyereke, vagy a barátnő sitterre hagyja kétnaponta a gyereket, a kérdező nem, stb. stb.

"Ti kipakoltok mindent és letörlitek hetente a polcokat belülről?"

Dehogy, Isten ments. Vannak sokkal fontosabb dolgok is. A hűtőt szoktam kéthetente kitörölgetni meg rendezni, mert muszáj, hála a férjemnek, aki mindent csak betömköd és ömlik, csorog oda-vissza minden, de pl. a konyhaszekrényt félévente egyszer, amikor már több liszt van a polcon, mint a zacskóban.

Nem vagyok tökéletes, csak dolgozni muszáj, ennyi. Nem is igazán anyagiak miatt, csak ha évekre kiesek, kezdhetek mindent elölről ebben a szakmában, az meg annyira nem szerencsés. Igen, kva fáradt voltam sokszor, mikor fél éjszaka nem aludtunk, és utána másnap a nappali alvásidőben se pihenés volt, hanem meló, meg az esti fektetés után is ott ültem még éjfélig a gép előtt. De ha muszáj, akkor ez van, nem tudsz mit csinálni. Ha azt szokod meg elejétől, hogy ennyit KELL teljesítened, akkor fog menni, mert muszáj mennie, ennyi.

Igen egyébként, az utazás tudom, hogy rémesen sok időt elvesz. Még gyerek előtt ingáztam Pestre oda-vissza összesen 4 órát/nap, reggel fél 7-kor mentem, ha nem volt túlóra, este 7-re értem haza. Ha volt, akkor 9-10-re. Gyűlöltem, mert gyakorlatilag nem volt életem, se időm se energiám nem volt hétköznap semmire. Váltottam is, amint lehetőségem adódott, mert borzasztó, és tényleg ablakon kidobott idő. Csak itt is az van, hogy a muszáj nagy úr.