Akik azért nem akarnak gyereket, mert a "babák" sírnak, büdösek, stb. ; azok akarnának, ha valaki -mondjuk a családban- átvállalná azt az időszakot, ami miatt nem akarnak gyereket?

Aki alapvető szükségletei, érzelmei miatt elítél egy embert, es csak akkor szereti ha az megfelel neki mint egy idomitott robot, annak szerinted elegendő érzelmi intelligenciája van a gyerekvállaláshoz?

Persze ez nem zárja ki hogy nem akarnák, rengeteg olyan vállal, akiknek nem kéne

Nem csak a totyogósokat nem lehet elviselni, hanem pl a pár éves dackorszakosgyereket gyereket sem aki üvöltve, visítva fetreng és hisztizik.

Ez egy baromság, amit ide összeírtál, mert aki nem akar gyereket és nem gyerek párti, az nem csak a babakor miatt nem vállal, hanem mert egy nagyobb gyerek is nyűg.

Tehát kérdésedre a válasz. Nem, akkor sem kéne gyerek ha valaki átvállalná a ki sit amíg kicsi.

Aki nem akar gyereket, az nem akar. És gondolom, hogy a büdös pelenka érv csak egy a száz közül, amit fel tudna sorolni.

Nehezen hiszem el, hogy egy nő pusztán azért ne akarjon gyereket mert bekakil, és koszos lesz.

Akinek összesen ennyi érve van a gyerek ellen az kb a 15-18 éves korosztályban tudom elképzelni. Az ő véleményüket pedig ebben a témában nem kell komolyan venni. Mert még saját magukat is keresik a világban.

Felnőtt nőknek biztosan több indoka van a gyerekmentességre. Amivel én magam nem tudok azonosulni, de maximálisan tiszteletben tartom. Hiszen nem ettől lesz valaki jó, vagy rossz ember.

Az ember emocionális lény, azaz egy normál anya akkor is szerepet vállal, amikor a gyermek gondozásra, segitségre szorul, mellette áll akkor is ha izzadt, kakilt, sir.

Neked hogy esne ha bőgsz és ezért elszalad a párod?

A legtöbb gyerekmentes nem azért nem akar gyereket, mert babakorban bekakil. Ráadásul a babakori élmények a legmeghatározóbbak egy anya számára, mondom ezt úgy, hogy nem szeretnék gyereket.

Egyszerűen csak nem mindenki érzi úgy, hogy neki ez jelenti az örömet, vagy a kiteljesedést. Én pl. nem tudnám magam elképzelni szülői szerepben.

Aki pedig azt mondja, hogy csak amiatt nem vállalna gyereket mert bekakil, az valószínűleg vagy még gyerek, vagy abszolúte nem veszi a fáradtságot arra, hogy érdemlegesen elmagyarázza a valódi okokat.

Ennek jóval árnyaltabb okai és összefüggései vannak ennek a döntésnek.

Inkább arról lehet szó, hogy nem tudja, vagy nem akarja pontosan megfogalmazni, hogy miért nem akar gyereket. Egyszerűen nincs meg benne, hogy vágyjon rà, nem szeretné, kész pont.

Nekem van három is. :) Az elsőnél csak sejtettem, a másik kettőnél tudtam, hogy az első egy-két év lesz számomra a legnehezebb. Ordít, kakil, felváltva, nem alszik, fogzik, hasa fáj, és őszintén szólva a szoptatást sem tudom annyira élvezni, mint sok anya.

De: akartam mind a hármat, mert ahogy írod, ez az időszak elmúlik. Elkezdenek beszélni, mi mutatjuk meg nekik a világot, újra lehet velük játszani, és rengeteg szeretetet adnak. Imádom őket. Akkor is, ha épp pelenkázni kell, vagy popsit törölni.

Aki nem akar gyereket, az akkor vàllalnà, ha nem neki kell kihordani, megszülni, és utána valaki felnevelgeti úgy 16-20 éves koráig, és átadja, mikor már nincs szüksége szülői felügyeletre, önálló, és lehet vele haverkodni.

A gyerekkel kapcsolatban is pont ugyanaz a szeret-nem szeret, mint minden más esetében. Pl. ott a tonik. Èn szeretem, mert kicsit keserű, és ízlik. A fèrjem pont azért utálja, mert keserű. Ugyanaz az íze. Csak őt senki se zaklatja, hogy szeressen tonikot inni, mert az finom.

Aki nem szeretne gyereket, azt tessék békén hagyni, mert nem kötelező se gyereket vállalni, se szeretni őket. Nem kell hozzá indoklás se. Nem akar, mert csak. A te életedre ez nincs semmilyen hatással.

#3 vagyok!

Kismamaként írom:

na nehogy már párhuzamot vonjunk aközött, hogy valaki akar-e gyereket és az intelligenciája között.

Nekem több barátnőm is van, aki tudatosan nem akar gyereket. Ettől még az érzelmi intelligenciájuk teljesen rendben van. Képesek szeretni, oda figyelni rám és másokra. Sőt még a gyerekeket is szeretik a társaságban, egyszerűen csak nem vágynak sajátra.

Biztos nem szülnék azért, hogy aztán más vigyázzon rá, nevelgesse.

Egy nô ha szül, akkor elsôsorban magának teszi, mert vágyik rá.

Offolok.

Szerintem félreértettétek az első válaszolót.

Nem azt írja, hogy aki nem vállal gyereket, az nem intelligens, hanem aki csak azért nem vállal gyereket, azért nem szereti a babákat, mert babák (sírnak, kakilnak, stb..), akkor hogy lenne érzelmi intelligenciája egy nagyobb gyerekhez? (Nem úgy általában intelligenciája, meg érzelmi intelligenciája, hanem a gyerekhez érzelmileg nem tudna úgy állni)

És a válaszom:

Szerintem aki ilyen indokot mond, az nem igazán akar gyereket, nagyobbat sem.